Mit mondj, amikor saját magadhoz beszélsz?

Három óra tíz perc

Három óra tíz perc van. Kinyitottad a szemed, és már tudod, hogy ma éjjel nem fogsz visszaaludni. A párnádon fekszel, a plafont bámulod, és a fejedben egy hang nem hajlandó elhallgatni.

"Miért mondtad ezt a tegnapi megbeszélésen? A kollégáid most komolyan gondolkodnak rólad. A főnök látta, ahogy megakadtál. Mindenki látta. Tíz éve csinálod ezt a munkát, és még mindig így viselkedsz. Sosem fogod elérni azt a pozíciót, amire vágysz. Valójában nem is vagy elég jó ehhez. Csak szerencséd volt eddig."

Felülsz az ágyban. Iszol egy korty vizet. De a hang folytatja. Nem azért, mert te így akarod. Hanem azért, mert harminc éve ezt csinálja a háttérben, anélkül hogy valaha is megálltál volna, és megkérdezted volna tőle: ki vagy te, és ki engedett be ide?

Ez a könyv pontosan erről szól. Arról a hangról, amelyet soha nem választottál, mégis egész életedben irányított. Shad Helmstetter amerikai pszichológus 1986-ban megjelent könyvének magyar címe: "Mit mondj, amikor saját magadhoz beszélsz?". Első hallásra különös kérdés, a legtöbbünk ugyanis életében egyszer sem gondolta végig, hogy egyáltalán beszél saját magához. Pedig naponta ötven-hetvenezer gondolat zakatol a fejedben, és ezek hetvenöt-nyolcvan százaléka Helmstetter szerint negatív. Ez az a hang, amely a mai napig eldönti, hogy felhívod-e azt az ügyfelet, hogy beadod-e a jelentkezést, hogy kimondod-e, mit szeretnél. És a legtöbb embernek fogalma sincs, hogyan lehet ezt a hangot átállítani.

Helmstetter állítása egyszerű, de forradalmi: az önmagunkhoz való beszéd nem velünk született, hanem tanult viselkedés. És ami tanult, azt át is lehet tanulni. Ebben az összefoglalóban három dolgot fogsz megkapni: egy térképet arról, hogy milyen szinteken beszél egy átlagos felnőtt saját magához; egy konkrét módszert, amellyel át tudod programozni a belső monológodat; és egy őszinte figyelmeztetést arról, hogy miért bukik el a legtöbb ember a huszonegyedik nap környékén.