A manipuláció művészete

A manipuláció művészete — összefoglaló

Egy szó az ebédnél, és tizenhét szúrás

Képzelj el egy átlagos westfáliai vacsorát. Két ember ül egy konyhaasztalnál, gőzölög a leves, kint sötétedik. A férfi harmincnégy éves irodai dolgozó, a felesége huszonkettő. És aztán az asszony, csak úgy a kanál fölött, odaveti: a szeretőjének sokkal több kitartása van az ágyban. A férfi felkap egy csavarhúzót, és tizenhét alkalommal döf vele a feleségébe.

Josef Kirschner ezt a borzalmas történetet teszi a könyve egyik legkorábbi lapjára, és nem azért, hogy sokkoljon. Hanem mert szerinte ez két ember, akik halálos pontossággal játszották egymás ellen ugyanazt a játékot, amit te is játszol a főnököddel, az anyukáddal, a pincérrel és a párkapcsolatodban, csak nem tudtál róla. A különbség mindössze annyi, hogy ők nem ismerték a szabályokat. Te most meg fogod ismerni.

Ez a könyv egyetlen kényelmetlen állítás köré épül: minden emberi beszélgetés manipuláció. Nem a sötét, hátba szúrós fajta, hanem a hétköznapi. Amikor valaki kinyitja a száját, hogy hozzád szóljon, egyetlen célja van: rávenni téged valamire. Kirschner három nagy kérdést feszeget. Miért bukik el annyi tehetséges, szorgalmas ember, miközben mások sokkal kisebb képességekkel boldogulnak? Hogyan vesznek rá nap mint nap olyan dolgokra, amiket valójában nem is akarsz? És hogyan fordíthatod meg a játékot úgy, hogy te legyél az, aki tudatosan, ügyesen és tisztességgel irányít?

A piszkos szó, ami valójában egy készség

Álljunk meg egy pillanatra a „manipuláció" szónál, mert rossz szájízt hagy. A legtöbb embernek aljas csalást, kihasználást, hátsó szándékot jelent. Kirschner épp ezt a beidegződést akarja szétverni. Szerinte a manipuláció ugyanolyan semleges készség, mint a könyvelés vagy egy idegen nyelv. Megtanulható, gyakorolható, és vagy jól csinálod, vagy rosszul.