Gondolkodj gyorsabban, beszélj okosabban

2014 januárjában Michael Bay, a Transformers-filmek rendezője felállt a világ legnagyobb elektronikai vására, a Las Vegas-i CES színpadára. A Samsung új, ívelt képernyős televízióját kellett volna bemutatnia. Bekészítették neki a súgógépet, ahonnan minden szavát felolvashatta volna. Aztán a gép elromlott. A sorok összecsúsztak, Bay elvesztette a fonalat, néhány másodpercig dadogott, majd ennyit mondott: „bocsánat", és lesétált a színpadról. Hollywood egyik legbefolyásosabb rendezője, aki több száz millió dolláros produkciókat irányít, megfagyott, mert ki kellett volna nyitnia a száját egy előre meg nem írt mondatra.

Ismerős a helyzet? Nem kell hozzá színpad és kamera. Elég egy értekezlet, ahol a főnök váratlanul feléd fordul: „Te mit gondolsz erről?" Elég egy állásinterjú, ahol jön egy kérdés, amire nem készültél. Elég egy esküvő, ahol valaki a kezedbe nyomja a poharat. Az életünk java része nem felkészült, betanult beszédekből áll, hanem pontosan ezekből a pillanatokból: amikor a semmiből kell mondanunk valamit, és lehetőleg jól. A kutatások szerint az amerikaiak jobban félnek a nyilvános beszédtől, mint a bogaraktól, a magasságtól, a tűktől, sőt a kísértetektől és a bohócoktól is. A rögtönzött megszólalás pedig még a betanult beszédnél is nagyobb szorongást vált ki.

Matt Abrahams, a Stanford közgazdasági karának kommunikációs oktatója pont erre a vakfoltra építette a könyvét. A „Gondolkodj gyorsabban, beszélj okosabban" arról szól, amiről a legtöbb retorikakönyv hallgat: hogyan beszélj jól, amikor nem volt időd felkészülni. Egy hasonlattal él: a betanult beszéd olyan, mint egy fejből játszott Chopin-etűd, a rögtönzés viszont jazz. Ugyanazokat a hangokat használod, de menet közben találod ki, hogyan állnak össze.