The Lonely Century

A könyv 3 mondatban: A magányosság ma már nem csupán személyes probléma, hanem globális járvány, amely az egészségünket, a gazdaságot és a társadalmi kohéziót is fenyegeti.

A közösségi média hamis kapcsolódásokat kínál, miközben a valódi, mély emberi kapcsolataink szétesnek.

Ahhoz, hogy visszafordítsuk ezt a trendet, újra kell építenünk a közösségeinket, és olyan tereket kell létrehoznunk, ahol az emberek valóban egymásra találhatnak. Kedvenc idézetek: “Most valódi lehetőségünk van arra, hogy közösen alakítsunk ki egy határozottan más jövőt, és biztosítsuk, hogy sokkal jobban odafigyeljünk a különböző hátterű emberekre, és lehetővé tegyük számukra, hogy hallassák a hangjukat.” “Bár néha áldásos érzés lehet péntek este egyedül otthon lenni, üresnek és elnyomónak érezhetjük, ha ez gyakori eseménnyé válik.” “Most, a világméretű járvány közepette a magány problémája minden eddiginél égetőbb.”

Fontosabb pontok:

Összefoglaló + jegyzetek: A magányos jelent a neoliberális kapitalizmus táplálta.

Legtöbbünk tapasztalta már a magányt. De vajon a magány vezet-e bűncselekmény elkövetésére?

Talán valószínűtlennek tűnik, de gondoljunk csak a japán Tochigi börtönre. Az elmúlt 20 évben megnőtt az idősebb elítéltek száma. Hogy miért? Az idős hölgyek, akik általában 65 év felettiek, kisebb szabálysértéseket követnek el, hogy más rabok társaságát és gondoskodását keressék.

Azonban nem egyszerűen az időseknél nőtt meg a magányosság. Európában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában a 15 évesek körében is egyre nagyobb a magány. Már a koronavírus kitörése előtt is az ezredfordulósok egyötöde számolt be arról, hogy nincsenek barátaik.