Made to Break

Az esszencializmusból egy kicsit anyagibb minimalizmusba fordulva, a héten a tervezett elavulás témakörét szeretném egy kicsit boncolgatni. Ehhez pedig Giles Slade kanadai társadalomkritikus Made to Break (magyarul kb. “Azért készült, hogy elromoljon”) című könyvét hívjuk segítségül, ami az amerikai történelem mérföldkövein keresztül követi végig a tervezett elavulás útját. Megjegyzem amúgy: ahogy haladunk, úgy hígul a szövegben a tervezett elavulás fókusza egy általánosabb történelemkönyvvé. Ennek ellenére azért nagyon érdekes korképet (és kórképet) fest – gyakorlatilag olvastatja magát. De mondjuk úgy, hogy szigorúan önfejlesztési és/vagy minimalizmus tanulmányozási szemszögből az alábbi összefoglaló bőven elég lesz.

A legtömörebben pedig úgy foglalhatjuk össze a helyzetet, hogy sajnos teljesen a fogyasztói társadalmi modell markába kerültünk, és elég szarul állunk. Rengeteg működő, csak “elavult” termék megy a szemétbe – és a környezeti szennyezésen keresztül az ivóvizeinkbe. A modern világ hulladékát sokszor a fejlődő világra sózzuk, de nyilván ez is csak egy ideiglenes stratégia. És még erre is annyira ráfekszünk, hogy a tárolási gondokon felül már konkrétan szállítási gondok akadnak.

A háttérben a tervezett elavulás bújik meg, először még ártatlannak tűnő, majd egyre nyíltabban erkölcstelen megnyilvánulásaival:

Technológiai elavulás – korábban még könnyebben rá lehetett fogni a technológiai fejlődésre, hiszen ki akarná bekurblizni a kocsiját, amikor már elektromos indítómotorral szereltet is vásárolhat;

Pszichológiai elavulás – aztán jöhetett a “divat” általi (és innentől “tervezett”) termék elavulás, ahol már az új modell vonzása is elég volt, még ha nem is történt közben technológiai áttörés; végül pedig