How Emotions Are Made

A könyv 3 mondatban: Az érzelmeink nem velünk született jelenségek, a tapasztalataink alapján alakulnak ki. Az érzelmeket spontán, adott pillanatban hozzuk létre, az érzékszervi bemeneteink és az agyunk által készített előrejelzések alapján. Az érzelmekkel kapcsolatos tapasztalataink nagyrészt a kultúránkon és az érzelmekkel kapcsolatos hiedelmeinken alapulnak.

Kedvenc idézetek: “A tudományos forradalmak általában nem egy hirtelen felfedezésből, hanem jó kérdések feltevéséből születnek.” “Az érzelmek nem a világra adott reakcióid, hanem a világról alkotott konstrukcióid.” “Az érzelmi fogalmak célalapú fogalmak.”

Fontosabb pontok: Az érzelmek nem mérhetőek és nem univerzálisak Az érzések és az érzelmek nem ugyanazok Az érzelmeid felelőssége

Összefoglaló + jegyzetek: Az érzelmek létrejöttének mítosza.

Mennyire nehéz kontrollálni az érzelmeidet? A konszenzus az, hogy megpróbálhatod, de viszont nem fogod tudni.

Az érzelmek mint reflexek - az evolúciós racionalitáson túli birodalomban létező leletei - már évezredek óta ismertek. Ezt klasszikus nézetnek nevezik, és mindenki ezt vallotta Arisztotelésztől, Buddhától, Darwintól, Descartes-tól és Freudtól kezdve egészen olyan modern gondolkodókig, mint Steven Pinker, Paul Ekman és a Dalai Láma.

Az érzelmek e passzív felfogását tanítják a pszichológiai tankönyvekben, és ez tükröződik abban is, ahogyan a média tárgyalja őket.

A klasszikus nézet az érzelmeket is univerzálisnak tekinti. Feltételezik, hogy az érzelmek keményen be vannak drótozva, és automatikusan kiváltódnak az agy különböző régióiban.

Úgy gondolják, hogy van egy sor olyan érzelem, amely az egész emberiségben megtalálható, és ezek mindegyike mögöttes tulajdonsággal vagy "lényeggel" rendelkezik. Ezt az elképzelést esszencializmusnak nevezik. Feltételezi, hogy mindannyian nemcsak egyformán érzelmileg kifejezőek vagyunk, hanem képesek vagyunk automatikusan felismerni ugyanazokat az érzelmeket másokban is.