Csend

Csend: összefoglaló

Egy fiatal ügyvédnő ül a tárgyalóasztalnál, és legszívesebben az asztal alá bújna. Szemben vele kilenc befektetési bankár ül méretre szabott öltönyben, mellettük az ügyvédjük, egy szögletes állú, harsány nő, aki épp arról tart beszédet, milyen nagyvonalú ajánlatot tettek. Az ügyvédnőt Laurának hívják. Három éve dolgozik egy Wall Street-i ügyvédi irodában, a főnöke szabadságon van, és most először neki kell vezetnie egy fontos tárgyalást. Az ügyfele egy dél-amerikai gyártócég, amely nem tudja törleszteni a banki hitelét, és új feltételeket szeretne. A cég két vezetője Laurára néz. Tőle várják, hogy megszólaljon.

Laura lefagy. Pislog, és egyetlen mondat jár a fejében: „Én ehhez túl csendes vagyok.” Már azon gondolkodik, hogy holnap új pályát keres magának. Aztán eszébe jut, miben erős. Mindenkinél alaposabban felkészült. Halkan, de határozottan beszél. Ritkán szólal meg gondolkodás nélkül. És tud kérdezni, aztán tényleg végighallgatja a választ. Ezért kérdez. „Lépjünk vissza egyet. Mire épülnek ezek a számok?” Aztán: „És ha így alakítanánk át a hitelt?” A bankárok abbahagyják a szónoklást és az erőfitogtatást, és elkezdenek valóban tárgyalni. Az egyikük papírokat hajigálva kiviharzik a teremből, de Laura ügyet sem vet rá. A végén megszületik a megállapodás. Másnap reggel a bankárok ügyvédje felhívja, és állást ajánl neki. Azt mondja, még soha nem látott senkit, aki egyszerre ilyen kedves és ilyen kemény. Egy nappal később a vezető bankár azt kérdezi, képviselné-e az ő cégét is.

A történet csavarja a végén jön. Susan Cain, a Csend szerzője, több mint tíz évig tanított tárgyalástechnikát, és Laurát a legelső ügyfeleként mutatja be. Aztán bevallja: Laura ő maga volt. Saját magának volt az első ügyfele. Ő ült ott a bankárokkal szemben, és egy pillanatig ő is azt hitte, hogy a csendessége hiba.