Az önző gén

A könyv 3 mondatban: A földi élet minden formája a génekkel kezdődik, és az élet célja biztosítani a gének túlélését. Ha egy organizmus a saját életének feláldozásával kettőnél több testvérét vagy gyermekét menthetné meg, az önző génelmélet azt diktálja, hogy ezt tegye. Egy önző egyed egy altruista populációban elkerülhetetlenül sikeresebb lesz, mint az adott populáció többi tagja, ezért ez az önző lény gyorsabban tudja terjeszteni a génjeit és így önzőségét is, amíg a népesség nagy része teljesen önzővé nem válik.

Kedvenc idézetek: “Sajnos, néha bármennyire sajnálunk valamit, attól az még igaz.” “Minden önzetlen rendszer természeténél fogva instabil, mert ki van téve az önző egyének visszaélésének, akik készek kihasználni azt.” “Próbáljuk meg elkezdeni tanítani a nagylelkűséget és az önzetlenséget, mert mindannyian önzőnek születünk.”

Fontosabb pontok: Az altruista (önzetlen) és az önző viselkedés Az evolúciósan stabil stratégia (ESS) A csoportos altruizmus és a kultúra evolúciója

Összefoglaló + jegyzetek:

A földi élet minden formája a génekkel kezdődik.

Az élet célja pedig biztosítani a gének túlélését. Míg sok biológus azt mondja, hogy az élet célja a túlélés és a szaporodás az organizmusok szintjén, Dawkins azt állítja, hogy vannak dolgok, amelyeket az organizmikus megközelítés nem tud megmagyarázni – például a szexuális úton történő szaporodást, ami a szülőktől valamennyire eltérő utódokat eredményez. Ezért van több értelme az életet az önző gén szemszögéből vizsgálni. Mindent megtesz azért, hogy szaporodni tudjon, mert a véletlenszerű mutációkon kívül a gének változatlanul vándorolnak át egyik generációról a másikra.