Az erkölcsös állat

Az erkölcsös állat — összefoglaló

A jótékony kisfiú, aki tudta, hogy figyelik

Charles Darwin egyik kisfia, a kétéves Doddy, egy délután odaadta a húgának, Annie-nek az utolsó falat mézeskalácsát. Aztán hangosan, hogy mindenki hallja a szobában, felkiáltott: „Ó, milyen kedves Doddy, milyen kedves Doddy!" A jelenet édes. De ha kicsit tovább nézed, kicsúszik valami a kedvesség mögül. A gyerek nem csak adott. A gyerek úgy adott, hogy a felnőttek lássák, mennyire jó. Az ajándék és a reklám egyetlen mozdulatban érkezett.

Darwin pontosan ezért írta le. Élete utolsó évtizedeiben ugyanis egyetlen kérdés kísértette: vajon a mi legszebb tulajdonságaink, a nagylelkűség, a lelkiismeret, a szeretet, tényleg olyan tiszták, mint amilyennek érezzük őket? Vagy mindig ott van mögöttük egy halk számítás, amiről nem tudunk? Doddy nem hazudott. Tényleg odaadta a kalácsot. Csak közben a génjei dolgoztak, és ő erről fogalma sem volt.

Robert Wright könyve, Az erkölcsös állat, erről a halk számításról szól. Három nagy kérdésre keresi a választ. Miért szeretünk, féltékenykedünk és csalunk pont úgy, ahogy? Honnan jön a lelkiismeret, és kinek dolgozik valójában? És ha egyszer megértjük, miféle gépezet mozgat minket, vajon szabaddá tesz ez a tudás, vagy csak kiábrándít? A vezérfonál végig ugyanaz az ember: maga Darwin, akinek a naplóit, a szerelmeit és a gyötrelmeit Wright úgy boncolja, mint egy esettanulmányt. Mert ha az evolúciós pszichológia még a legszelídebb, legtisztességesebb viktoriánus úriembert is meg tudja magyarázni, akkor talán téged is meg tud.

A néma forradalom, amiről nem hallottál

A huszadik század nagy részében egyetlen gondolat uralkodott a társadalomtudományban: az ember tiszta lap. Megszületik üresen, aztán a kultúra teleírja. Émile Durkheim, a modern szociológia atyja egyenesen azt mondta, hogy még a szexuális féltékenység és a szülői szeretet sem velünk született, hanem a társadalom formálja belénk. A pszichológus B. F. Skinner szerint az ember csak azt teszi, amiért jutalmat kap, semmi mást. Egy 1948-as utópiájában fel is vázolta, hogyan lehetne a féltékenységet és az irigységet egyszerűen kinevelni az emberekből, ha elég következetesen osztogatjuk a dicséretet és a büntetést.