A döntés

Heti témánk félig visszaemlékezés, félig életvezetési tanácsadás, és egészen szerethető. Szerzője egy olyan pszichológus, aki az Auschwitz-i tapasztalatai alapján próbál másoknak is segíteni. Hogy megtalálhassuk a helyes hozzáállást; hogy boldogabban “viselhessük” a mindennapjaik súlyát; hogy megszabadíthassuk magunkat a körülményeinktől függetlenül. Szóval (ilyen szemszögből nézve legalábbis) egy az egyben Frankl benyomásom van.

Viszont míg a Frankl könyv a feleségemnek nem annyira lett a kedvence, Edith Eva Eger – A döntés című könyvéről már rengeteget hallottam tőle. Amikor megígértem neki, hogy beütemezem a blogra, rögtön azt kérdezte: “Miért nem ez lesz a következő”?! Hát hogy is lehetne erre nemet mondani? Szóval (nyilván) ez lesz a következő.

A lényege – amit már a bevezetőben lelőnek, szóval nem nagy “titok” – újfent a sztoicizmus-féle címkézés: rossz dolgok bárkivel történnek, de nem muszáj áldozatnak lenni. Egy szó szerinti börtönben is érezhetjük magunkat szabadnak, de cserébe sajnos szabadon is érezhetjük magunkat börtönben. Ha viszont ezt felismerjük (és vállaljuk az ezzel járó felelősséget), akkor a kezünkbe kapjuk a saját megszabadulásunk kulcsát.

A tartalom a következőképp alakul:

Börtön Menekülés Szabadság Gyógyulás

Börtön

Kezdésnek megismerjük a táncos és/vagy tornász karrierre készülő Editke családi életét az 1930-as évek Kassáján. A hétköznapok tele vannak apróságokkal és gyermeki ártatlansággal, amit persze ő véresen komolyan él meg – és ezzel nincs is semmi baj. De már itt érződik, hogy mindez nekünk olvasóknak csak még erősebb kontrasztot nyújt majd, hogy milyen szörnyűségek jönnek…