Tíz és fél dolog, ami még egyetlen avatási beszédben sem hangzott el

Ha már avatási beszéd, Dartmouth College, és azon belül is 2011, akkor valószínűleg Conan O’Brian a híresebb alany. Van viszont ott a diákoknak egy ilyen “osztálynapja” is az avatás előtt, ahol szintén elhangzik három beszéd. Az osztályelnöktől, egy választott diáktól, és egy választott tanártól. Na, hát esetünkben Charles Wheelan volt a választott tanár – annak ellenére, hogy akkoriban hivatalosan épp nem is volt a tanári kar tagja. És ha ideiglenes, beugró közgazdaságtan és statisztika oktatóként olyan mély benyomást sikerült tennie a diákjaira, hogy kvázi szabályellenesen őt kérték fel erre a posztra, az azért elmond valamit.

Wheelan pedig nem okozott csalódást. Beszédében csupa olyan dolgot szedett össze, amit ő maga is szívesen hallott volna húsz évvel korábban, a saját Dartmouth-i avatásán, csak épp senkitől nem hallhatta. És ez olyan jól sikerült, hogy némileg kibővített változatban könyv is kerekedett belőle. A tartalom (kissé furcsa számozással) a következő pontokból áll:

1 – A haverokkal elhülyült idő nem volt pazarlás

Persze, hogy lett volna közben hasznosabb, amit csinálhattunk volna, de olyan mindig lesz. Pont ez a lényeg! Mindig lesz tennivaló, így ha nem szakítunk tudatosan időt másokra, akkor nem fognak sehova csak úgy maguktól beférni.

Erre a legszebb tudományos bizonyíték az a “felnőttfejlődési tanulmány” (Study of Adult Development), ahol 70 évig követtek egy Harvardi évfolyamot, hogy meglássák, hosszú távon mi vezet a boldog élethez. És az elsődleges, fő tanulság az, hogy semmi nem számít annyira, mint az emberi kapcsolataink minősége. Egy másik kutatás szerint pedig arányában ugyanannyit számít a boldogságérzetünknek, ha csatlakozunk egy csoporthoz (ami elég, ha havonta mindössze egyszer találkozik), mintha megdupláznák a fizetésünket.