Miért alszunk?

Képzeld el, hogy ott állsz a kórházban, karodban a néhány órás kisbabáddal. Bejön az orvos, mosolyog, és azt mondja: minden rendben, egészséges a gyerek. Aztán az ajtóból visszafordul. „Egyvalami azért van. Mostantól, élete végéig, a fia újra meg újra mély kómaszerű állapotba zuhan majd. Néha olyan lesz, mintha meghalt volna. Eközben a teste mozdulatlanul fekszik, az agya viszont döbbenetes, zavaros látomásokkal telik meg. Ez az állapot az élete egyharmadát fel fogja emészteni. És fogalmam sincs, miért csinálja, vagy mire jó. Sok sikert!"

Ez nem egy rémálom. Ez az alvás. És egészen a közelmúltig az orvostudomány tényleg nem tudott rá épkézláb választ adni, hogy miért töltjük az életünk harmadát eszméletlenül. Évezredekig homály fedte. A legélesebb elmék, köztük a DNS szerkezetét megfejtő Francis Crick és maga Sigmund Freud is nekifutott, és mind kudarcot vallottak. Matthew Walker, a kaliforniai Berkeley egyetem idegtudósa húsz évet szánt erre az egyetlen kérdésre. A „Miért alszunk?" az ő válasza, és nem fogod ugyanúgy nézni az ágyadat, miután elolvastad.

Ez az összefoglaló három nagy kérdést jár körbe. Mit művel veled pontosan az alvás, amíg te öntudatlanul fekszel? Mi történik az aggyal és a testtel, ha tartósan keveset alszol, és miért rosszabb ez, mint hinnéd? És mit kezdjünk az álmokkal, amelyeket évszázadokig misztikumnak vagy haszontalan mellékterméknek tartottunk? A végén pedig kapsz egy listát, amit holnap reggel el is kezdhetsz.

A leghosszabb hazugság, amit magunknak mesélünk

Tegyük fel a kérdést, amit Walker is feltesz a könyv első oldalán. Mikor ébredtél utoljára ébresztőóra nélkül, kipihenten, úgy, hogy nem kellett azonnal a kávé után nyúlnod? Ha nem jut eszedbe, nem vagy egyedül. A fejlett országokban a felnőttek kétharmada nem alussza ki az ajánlott nyolc órát éjszakánként.