High Growth Handbook

High Growth Handbook — összefoglaló

A legszorgalmasabb ember a szobában

Egy fiatal alapító büszkén mesélte Sam Altmannak, hogy a cégében hetvennégy befektető van, és ő mindegyiknek azonnal válaszol. Amikor beesik az éves adatkérés, ő küldi vissza elsőként a kitöltött táblázatot. Pontos. Gyors. Megbízható. Altman végighallgatta, aztán annyit mondott neki, hogy a cége közben ég.

Felhasználó? Alig volt. Bevétel sem nagyon jött.

Hozzátette: a befektetőket a hozam érdekli, nem az, milyen fürgén küldi vissza a papírt. Aki egész nap hetvennégy embernek válaszolgat, az pontosan azt a munkát nem végzi el, amiért az a hetvennégy ember pénzt adott neki. És a legkegyetlenebb az egészben, hogy közben végig jó embernek érzi magát. Szorgalmasnak. Lelkiismeretesnek. Hiszen dolgozott, nem igaz?

Elad Gil könyve tele van folyamatokkal és felsorolásokkal, a mélyén mégis végig ugyanaz a kérdés dobog. Mi az a munka, ami tényleg számít, és mi az, ami csak annak látszik? Gil nem elméleti ember. Ott volt a Google mobilcsapatában, amikor a cég másfél ezer emberről tizenötezerre nőtt. A saját startupját a Twitter vásárolta fel, ahol kilencven fős cégként kezdett, és ezerötszáz fősként jött el. Utána megalapította a Color Genomicsot, közben pedig befektetőként ott volt az Airbnb, a Coinbase, a Stripe, a Square, az Instacart és a Pinterest korai éveiben. Amit leírt, azt vagy ő csinálta végig, vagy tizennégy olyan embert kérdezett meg róla, aki végigcsinálta: Marc Andreessent, Reid Hoffmant, Sam Altmant, Patrick Collisont, Naval Ravikantot, Keith Raboist.

Nem kell céget vezetned ahhoz, hogy ez a könyv rólad szóljon. A növekedés ugyanis nem cégméret kérdése, hanem szereptévesztésé. Arról szól, mi történik akkor, amikor az, ami eddig működött, egyszer csak elkezd ellened dolgozni.