A háború művészete

A háború művészete: Szun Ce

Egy Vu nevű állam udvarában, valamikor i. e. 510 körül, egy ősz hajú stratéga állt Ho Lu király előtt. Szun Ce volt a neve, és egy könyvet hozott, amelyet a király már elolvasott. Tizenhárom rövid fejezet háborúról, megtévesztésről, fegyelemről, kémekről. A király azt mondta, érdekes, de mutasd meg a gyakorlatban. Aztán hozzátette a kérdést, amelyet egy uralkodó csak akkor tesz fel, ha vizsgáztatni akar: meg tudná-e szervezni a hadsereget akár egy női csapatból is. Szun Ce azt felelte, hogy igen.

A király küldetett százhuszonnyolc ágyasért, és Szun Ce kiállította őket az udvaron. Két csoportra osztotta őket, a király két kedvenc ágyasát kinevezte tisztnek, és nekiállt magyarázni az alakzatokat. Jobb, bal, előre, hátra. Ezek voltak a parancsok. Az ágyasok kuncogtak. Szun Ce újra elmagyarázta, lassan, türelmesen. A nők kuncogtak. Szun Ce azt mondta, ha a parancsok nem világosak, az a parancsnok hibája, és újra elmagyarázta. A nők kuncogtak.

Akkor Szun Ce levette a kalapját, és csendben annyit mondott, hogy ha a parancsok világosak és a katonák nem engedelmeskednek, az a tisztek hibája. Behívta a két tisztet, és kijelentette, hogy lefejezteti őket. A király a galériából kétségbeesetten kiabált, hogy ne tegye, ezek az ő kedvencei, ezek nélkül enni sem tud. Szun Ce visszakiáltott, hogy a tábornok a hadszíntéren bizonyos parancsokat nem köteles végrehajtani, és lefejeztette mindkettőt.

A hely elcsendesedett. Új tiszteket nevezett ki. Megismételte a parancsot. A nők hibátlanul végrehajtották. Szun Ce odaüzent a királynak, hogy a katonák készen állnak, jöjjön és nézze meg őket. A király nem akarta. Szun Ce végül így szólt: „A király szereti az elméletet, de a gyakorlatot már nem viseli el."