Hasíts!

Hasíts!

A srác, aki egy palack borral akarta megváltani a világot

Képzeld el a fiút, aki tizennégy évesen a családi italbolt hátsó raktárában áll, és nem a focimeccsre vágyik, hanem arra, hogy hétvégente eladhasson valamit. A szülei Fehéroroszországból menekültek New Jersey-be, szinte üres zsebbel, és a kis Gary már gyerekként virágot árult az utcasarkon, baseballkártyákkal kereskedett, limonádét töltögetett a szomszédoknak. Nem azért, mert rákényszerítették. Azért, mert imádta. A pénz nem a cél volt, hanem a játék izgalma: rájönni, mit akarnak az emberek, és odaadni nekik.

Aztán eljött a nap, amikor az apja borosboltjában dolgozni kezdett, és valami megváltozott benne. Nem a bor érdekelte először, hanem a gyűjtés szenvedélye, amit a kártyákból ismert. De ahogy beleásta magát, beleszeretett. És ez a szerelem öt év alatt négymillió dolláros boltot negyvenötmillió dolláros vállalkozássá tett. Nem varázslat történt. Egy ember dolgozott keményebben, mint bárki más a piacon, és közben végig azt csinálta, amit szerette. Ez a könyv pontosan erről szól: hogyan változtasd a szenvedélyedet olyan vállalkozássá, ami eltart, és közben önmagad maradhatsz.

A könyv ráadásul nem véletlenül szólít meg pont egy fiatal szakembert. Vaynerchuk arra a generációra ír, amelyik az interneten nőtt fel, amelyik természetesen mozog a közösségi felületeken, és amelyik mégis gyakran egy unalmas, kiszámítható karrierbe kényszeríti magát, mert ezt tartja felelősnek. A könyv üzenete éppen nekik a legfontosabb: a készségeitek, amiket szórakozásnak hisztek, valójában a legértékesebb tőkétek. Amit ti magától értetődőnek vesztek, azért egy egész iparág fizetne.