Az Airbnb story

Három felfújható matrac és egy lakbér, amit nem tudtak kifizetni

2007 októberében két fiatal formatervező ült egy San Franciscó-i lakásban, és nem tudta, miből fizeti a következő havi lakbért. Brian Chesky pár héttel korábban költözött fel Los Angelesből, gyakorlatilag fillér nélkül. Joe Gebbia, a lakótársa, épp két másik albérlőt veszített el, miután a főbérlő megemelte a díjat. A bankszámlájuk üres volt, az ötleteik viszont nem fogytak ki soha.

Aztán észrevettek valamit. Aznap hétvégén egy nagy dizájnkonferencia érkezett a városba, és a hotelek mind megteltek. Több ezer ember keresett szállást, és egyetlen szabad szoba sem maradt. Gebbiának eszébe jutott, hogy a kempingfelszerelése között van három felfújható matrac. Mi lenne, ha kibérelnék a nappali padlóját az érkezőknek, reggelivel együtt? Összedobtak egy egyszerű weboldalt, és elnevezték: „Air Bed and Breakfast”, vagyis felfújható ágy és reggeli. Három vendég jött el. Egy bostoni formatervező, egy ötgyermekes utahi apa és egy mumbai mérnök. A három matracból összesen ezer dollár folyt be, és a lakbér egy része ki volt fizetve.

Évekkel korábban, a Rhode Island-i dizájniskola ballagása után, Gebbia egy pizzázás közben odafordult Cheskyhez. „Egy nap céget alapítunk, és könyvet írnak róla.” Akkor ez kamaszos nagyzolásnak hangzott. Egy évtizeddel később az a két fiú, plusz egy bostoni programozó, harmincmilliárd dolláros vállalatot épített a semmiből, és Leigh Gallagher tényleg megírta róla a könyvet. Ez a történet arról szól, hogyan lesz egy lakbérprobléma kényszerű megoldásából a világ legnagyobb szálláshelye, és milyen árat fizet ezért egy cég, amikor hirtelen mindenki őt figyeli.