Aranyember

Aranyember — összefoglaló

Egy nyolcvanöt éves ember, aki hajnalban felkel, mert nincs jobb dolga

Egy nyolcvanöt éves milliárdos ül a boltja hátsó részében, és magában káromkodik. „Bassza meg, hogy már megint nekem kell felkelni hajnalban! Kurva kölkök, nyolcvanöt évesen nekem kell bemenni szombaton az üzletbe!" Négy felnőtt gyereke van. Egyikük sem akarja átvenni azt, amit egy egész életen át épített. Tündike, a személyi asszisztense, már odakészítette a teát. Az asztalon tucatnyi régi fénykép: egy fiatal férfi, aki egy kézzel emel a feje fölé egy táncosnőt a Moulin Rouge színpadán. Diós ültetvény. Szőke unokák Németországból. Egy ezüstkeretes kép egy nőről, aki már nincs.

Megkérdezhetnéd tőle, mennyi pénz van most a zsebében. Tizenöt éve egy riporter pontosan ezt tette. Klapka György forintra megmondta: 383 657. A riporter hitetlenkedve megszámolta. Annyi volt. Ez az ember mindig több százezer forinttal indul el otthonról, mert imádja a készpénzt, és mert pontosan tudni akarja, mennyije van. Az élete a teljes kontroll megszállottja és egyben annak története, hogyan mondott csődöt ez a kontroll a két helyen, ahol a legjobban számított.

Ez a könyv Klapka György vallomása. Nem a szépített fajtából. Beszél benne arról, hogyan épített birodalmat a szó szoros értelmében a semmiből. Hogyan csempészett, ült börtönben, táncolt Európa legnagyobb revüszínházában. Hogyan veszített el egy vagyont Romániában, meg egy másikat a Váci utcában. És beszél arról, amit egyetlen üzleti sikerkönyv sem mer: hogy a legnagyobb csapás nem a bukás, hanem a fia kórházi ágya mellett ülni, amikor a véredből lett gyerek a halállal viaskodik. Három kérdésre keressük a választ vele együtt. Honnan jön az üzleti ösztön, és lehet-e tanulni? Mit ér a pénz, ha senkit sem irányíthatsz vele igazán? És hogyan néz vissza egy ember a saját életére, amikor már látja a végét, és békében akar lenni vele?