Sapiens

Sapiens: Az emberiség rövid története (Yuval Noah Harari)

Negyvenötezer évvel ezelőtt egy maréknyi ember állt egy ausztráliai partszakaszon. Indonéziából érkeztek, primitív tutajokon és csónakokon, olyan földre, ahol ember még nem járt. A kontinens tele volt félelmetes és gyönyörű állatokkal: méteres erszényes oroszlánnal, két és fél tonnás vombatszerű diprotodonnal, kétszáz kilós nem röpképes madárral, óriáskenguruval, tízméteres szárazföldi krokodillal. Kétezer évvel később ennek a faunának a kilencvenöt százaléka nem létezett többé. Az ember megérkezett, és a környezete nem maradt ugyanaz.

Yuval Noah Harari erre a pillanatra építi a Sapiens egyik legfontosabb gondolatát: a mi fajunk nem azért lett a világ ura, mert különleges erővel vagy szerszámkészítő képességgel rendelkezett. A neandervölgyi ember fizikailag erősebb volt nálunk, az agya nagyobb, a hideghez jobban alkalmazkodott. Mégis ő tűnt el harmincezer évvel ezelőtt, és nem mi. A sapiens titka a meséink titkában rejlik. A képességünkben, hogy olyan dolgokról beszéljünk, amelyek nem léteznek a természetben, és hogy rávegyünk emberek százait, ezreit, millióit, hogy ugyanabban a közös mesében higgyenek. Ez a könyv pontosan erről szól. Hetvenezer év, három forradalom, és egyetlen állat, amely majdnem isten lett.

A szerzőről

Yuval Noah Harari izraeli történész, Oxfordban doktorált középkori hadtörténetből, ma a jeruzsálemi Hebrew University tanára. A Sapiens héberül 2011-ben jelent meg, angolul 2014-ben a Harvill Seckernél. Azóta hatvanöt nyelvre fordították, huszonöt millió példányban kelt el. Bill Gates, Barack Obama és Mark Zuckerberg is ajánlotta. Harari érdeklődése a tág kérdések felé fordult: mi a kapcsolat a biológia és a történelem között, igazságos-e a történelem, boldogabb lett-e az ember az évezredek alatt. A szerző gyakorló meditáló, évente kéthónapos vipasszaná elvonulásokra jár, vegán életmódot folytat. A háttér számít, mert a könyv hangja sokszor inkább egy szerzetesé, mint egy akadémikusé. Harari bátran kimond olyan dolgokat, amelyeket egy hagyományos történész a lábjegyzetbe zárna. Néha túl bátran, és erre még visszatérünk.