A gazdagság bölcsessége

A meggazdagodás tudománya

A férfi, aki egy szőnyegért könyörgött

Volt egy ember, aki bérelt házban élt, hónapról hónapra. A fizetése pont annyira volt elég, hogy a következő elsejéig kihúzza, és semmivel sem többre. Amikor valaki azt tanácsolta neki, hogy alkosson tiszta képet arról, amit szeretne, és tartsa azt a fejében nap mint nap, az ember elgondolkodott. Aztán kiderült, hogy a vágyai milyen szánalmasan kicsik. Nem mert nagy dolgot kérni. Csak két apróságot tudott elképzelni: egy új szőnyeget a nappali padlójára és egy szénkályhát, hogy ne fázzon télen.

Vedd észre, milyen apró a két kívánság. Egy szőnyeg és egy kályha. Nem egy ház, nem egy vagyon, csak két dolog, amitől egy fokkal kevésbé fázott volna a tél. Ennyire összeszűkül a vágy abban, akit a szűkölködés évei megtanítottak kevesebbel beérni. És pont ez teszi a folytatást tanulságossá.

Néhány hónapon belül mindkettő megvolt. És itt jön a fordulat, amitől ez a történet több puszta szerencsénél. Amikor a két apróság megérkezett, az ember rájött, hogy a képzelete tágulni kezdett. Most már nem szőnyegben gondolkodott, hanem az egész házban. Átépítette fejben a szobákat, hozzáadott egy verandát, kicserélte az ablakokat. És ahogy a kép nőtt, úgy nőtt vele a valóság is. A könyv, amelyből ez a történet származik, azt állítja: az a ház ma az övé, és éppen újjáépíti a saját elképzelése szerint.

Wallace D. Wattles 1910-ben adta ki „A meggazdagodás tudománya” című könyvét, és benne egy zavarba ejtően magabiztos ígéretet tett. Azt mondta, a gazdagság nem a szerencse, a tehetség vagy a születés kérdése. Egzakt tudomány, akár az algebra. Ha megtanulod a törvényeit és betartod őket, ugyanolyan biztosan meggazdagszol, mint ahogy a kettőt kettővel megszorozva négyet kapsz. Ez a mondat ma is sokakat felháborít, és joggal. De mielőtt elhajítanánk, érdemes megnézni, mi van mögötte. Mert a könyv, minden metafizikai túlzása ellenére, néhány olyan gyakorlati elvet tartalmaz, amelyeket egy évszázad sem koptatott el.