No Self No Problem

A könyv 3 mondatban: Megtudhatod hogyan segíti a jóga és a meditáció a jobb agyféltekét.

Elsajátíthatod a mintafelismerést.

Megismerheted hogyan néz ki a világ, amikor a bal agyfélteke kikapcsol. Kedvenc idézetek: “Az absztrakciók világában élni - a nyelv, a fogalmak, a hiedelmek, a minták, a címkék alapján - azt jelenti, hogy a valóság helyett egy álomvilágban élünk.” “A szabadság érzése abból a felismerésből fakadhat, hogy nem kötelező következetesnek lenni.” “Ha van egy miérted, akkor minden hogyannal meg tudsz birkózni.”

Fontosabb pontok:

Összefoglaló + jegyzetek: A kortárs idegtudomány és a buddhista tanítások egyetértenek: az én egy illúzió fogalmával.

Amikor az "én" kifejezést használod, pontosan mire gondolsz?

Ha olyan vagy, mint a legtöbb nyugati ember, ez a kérdés rendkívül furcsának tűnhet; amikor azt mondod, hogy "én", akkor általában magadra gondolsz - a gondolkodó tudatosságra, amely a testedet irányítja, és amely a fejedben, közvetlenül a szemed mögött látszik összpontosulni. Ez a tudatos "pilóta" az "én" szó implicit referense. Erre utalunk, amikor az "énünkről" beszélünk.

Ha nyugaton élsz, valószínűleg természetesnek veszed ezt az énedet, és halványan úgy képzeled el, mintha szó szerint valahol az agyadban helyezkedne el, mint a pilóta a repülőgépben. De a helyzet a következő: az én egyszerűen nincs ott az agyban.

Az idegtudomány gyakorlatilag minden mentális funkciót sikeresen feltérképezett az agyban. Megtalálta a nyelv, az együttérzés, az arcfeldolgozás és számos más mentális funkció fizikai központjait, de még nem találta meg az én magját.

Egy buddhista nem lepődne meg, ha ezt megtudná. A buddhizmus és a taoizmus is évezredek óta azt tanítja, hogy nincs összefüggő, folyamatos én. Valójában mindkettő azt tanítja, hogy az én csak egy illúzió.