Mit tanultam meg 1 millió dollár elvesztéséből

A nap, amikor Isten engedélyt kért tőle

Képzeld el, hogy egyetlen munkanap alatt negyedmillió dollárt keresel. Nem egy év alatt, nem egy negyedév alatt. Egy nap alatt, miközben egy bérelt lakókocsiban ülsz valahol az amerikai autópályán, és telefonon adsz utasításokat a chicagói parkettre. Pontosan ez történt Jim Paullal 1983 augusztusának egyik csütörtökjén. Kétszáznegyvennyolcezer dollár. Egyetlen nap alatt.

Saját szavaival írta le, milyen érzés volt. Azt mondta, a mámor leírhatatlan, drogokkal nem lehet előállítani. Teljesen sebezhetetlennek érzed magad, fájdalom nem fog rajtad. És hozzátette a mondatot, ami azóta is kísért minden befektetőt, aki valaha túl jól ment neki: olyan, mintha bármelyik percben felhívna az Isten, és engedélyt kérne, hogy holnap reggel felkelhessen a nap. Ez nem irodalmi túlzás volt nála. Pontosan így élte meg. És pontosan ez az érzés készült rá, hogy elpusztítsa.

Az irodájában volt egy íróasztal, amit külön erre a célra terveztetett. Egy rézoszlopból emelkedett ki egy súlyos mahagóni lap, ami szabadon lebegett a levegőben, mintha dacolna a gravitációval. Paul később bevallotta: pontosan ezt hitte magáról is. Hogy ő legyőzte a gravitációt. Hogy rá nem vonatkoznak a szabályok, amik mindenki másra igen. Néhány héttel később ugyanez az asztal egy teherautó platóján zötykölődött kifelé az életéből, miközben ő mindent elveszített, amit valaha felépített. Pénzt, állást, tőzsdetagságot, hírnevet, és majdnem az életét is.

Ez a könyv nem arról szól, hogyan keress pénzt. Pont fordítva. Jim Paul húsz évig kereste a választ a kérdésre, hogyan lehet nyerni a piacon, aztán elvesztett egy millió dollárt, és rájött, hogy egész idő alatt rossz kérdést tett fel. A jó kérdés nem az, hogyan nyerj. A jó kérdés az, hogyan ne veszíts. És ez a két kérdés nem ugyanannak a dolognak a két oldala. Egészen máshová vezetnek.