A pénz pszichológiája

A pénz pszichológiája

Morgan Housel könyvének teljes összefoglalója

Az öreg takarító, aki nyolcmilliót hagyott hátra

2014 júniusában egy vermonti kisváros temetkezési vállalata különös telefonhívást kapott. A hívó egy 92 éves férfi halálát jelentette be, aki egész életében egy benzinkúton dolgozott, majd nyugdíjasan még évtizedeken át takarítóként robotolt egy JCPenney áruházban. A férfi neve Ronald Read volt, és a szomszédai úgy emlékeztek rá, mint arra a csendes emberre, aki minden reggel ugyanabban a kopott kabátban ment dolgozni, és sokszor biztosítótűvel fogta össze. Ha elfáradt a gyalogláshoz, autóstoppal ment haza. Egy olyan házban lakott, amelyet 1970-ben 12 000 dollárért vett, és soha nem tett bele semmi különöset. Amikor meghalt, a családtagok nekiláttak rendezni a hagyatékát. Akkor derült ki, hogy Ronald Read vagyona a halála pillanatában 8 millió dollárt tett ki.

Nyolcmillió dollárt.

A barátai nem hittek a fülüknek. A rokonsága azt gondolta, hogy valami tévedés történt. De nem volt tévedés. Ronald Read évtizedeken át vásárolt részvényeket. Nem shortolt, nem spekulált, nem nézte a Bloomberg-et, nem követte a híreket. Egyszerűen megvett olyan cégek részvényeit, amelyeket megértett: a Procter & Gamble-t, a J.M. Smucker-t, a CVS-t, a Johnson & Johnson-t. Aztán évtizedekig békén hagyta őket. A vagyon a kamatos kamat csendes csodája révén gyűlt össze a bankszámláján, miközben ő továbbra is a kopott kabátjában takarított. A végrendeletében 2 millió dollárt hagyott a mostohagyerekeire, 6 milliót a helyi könyvtárra és kórházra. Azok, akik ismerték, nem tudták, honnan jött a pénz, mert Read soha nem beszélt róla.