Managing Oneself

Az önmenedzselés: ahogy egy vezető vezeti önmagát

A bankár, aki elsétált a pénztől

1934-et írunk, London köde ráül a Cityre, és a világ még mindig a nagy gazdasági világválság gödrében vergődik. Egy huszonéves fiatalember ül egy befektetési bank irodájában, és nagyon jól végzi a munkáját. A számok kijönnek, a főnökei elégedettek, az állás biztos. Akkoriban, amikor milliók álltak sorba egy darab kenyérért, ez maga volt a beérkezettség. És ő mégis felmond. Nincs új állása. Nincs félretett vagyona. Nincs terve, hogy mihez kezd másnap. Csak egy érzés, amit nem tud lerázni magáról.

A fiatalember neve Peter Drucker, és évtizedekkel később ő lesz a menedzsment legnagyobb gondolkodója, akinek a könyveit vezérigazgatók milliói forgatják majd. De akkor, abban a ködös londoni irodában, csak annyit tudott, hogy a pénz mozgatása nem az ő világa. „Az emberek érdekeltek, jöttem rá, és nem láttam értelmét annak, hogy a temető leggazdagabb halottja legyek.” Ez a mondat kísértette éjjelente. Otthagyta a biztos jövedelmet egy olyan korszakban, amikor józan ésszel senki nem mondott fel a semmiért. Nem azért tette, mert nem volt jó benne. Épp ellenkezőleg: jó volt benne. Hanem mert a munkája szembement azzal, aki lenni akart.

Ez a könyv erről a pillanatról szól, és arról a több ezer hasonló pillanatról, amit te is átélsz majd egy ötven évig tartó pályán. Mert Drucker felfedezett valamit, ami a saját korában forradalmi volt, ma pedig egyenesen életbevágó: a tudásmunkásnak saját magát kell vezetnie. Nem a főnöke, nem a HR-osztály, nem a céges karriertervező fogja megmondani, hol a helyed. Te fogod. És ha nem teszed meg, az élet majd véletlenszerűen dobál ide-oda, amíg egy nap a tükörbe nézel, és egy idegent látsz visszanézni.