A hatalom 48 törvénye

Az estély, amely börtönbe juttatott egy minisztert

1661 nyarán Nicolas Fouquet, XIV. Lajos pénzügyminisztere élete legnagyobb estélyét adta. A bíboros Mazarin nemrég halt meg, és Fouquet biztosra vette, hogy ő lesz a következő első miniszter. Hogy a dolgot megpecsételje, megnyitotta vaux-le-vicomte-i kastélyát az egész udvar előtt, és olyan ünnepséget rendezett, amilyet Franciaország addig nem látott. Hétfogásos vacsora keleti ízekkel, amelyeket addig egyetlen francia sem kóstolt. Tűzijáték robbant a csatornák felett. Molière saját darabot írt és adott elő az estére. A kerteket maga a király kertésze és építésze tervezte, és néhány évvel később ugyanők álmodták meg belőlük Versailles parkját.

Fouquet azt akarta elérni, hogy a fiatal király lássa a hűségét és a nélkülözhetetlenségét. Pontosan az ellenkezőjét érte el. A huszonhárom éves Lajos végignézte a pompát, és nem hálát érzett, hanem megaláztatást. Egy alattvaló fényesebben ragyogott nála, a saját kastélyában, a saját szeme előtt, a saját udvara szeme láttára. Másnap reggel D'Artagnan, a király testőrkapitánya letartóztatta a minisztert. A vád sikkasztás volt, holott Fouquet a király tudtával nyúlt a kincstárhoz. Élete hátralévő húsz évét egy elzárt pireneusi erődben, magánzárkában töltötte. Voltaire így foglalta össze az estét: amikor elkezdődött, Fouquet a világ tetején állt, mire véget ért, a mélypontra zuhant.

Robert Greene ezzel a történettel nyitja A hatalom 48 törvénye című könyvét, és nem véletlenül. Fouquet bukása az egész mű tézise egyetlen estében. A hatalom nem arról szól, mennyire vagy tehetséges, hanem hogy érted-e a játszmát, amelyben benne vagy. Greene háromezer év udvari intrikáit, hadvezéri húzásait és csalói trükkjeit sűrítette negyvennyolc megnevezett törvénybe. Forrásai a kínai stratégáktól a reneszánsz Itáliáig érnek: Szun-ce és Clausewitz a hadászatból, Bismarck és Talleyrand az államférfiak közül, Castiglione és Gracián az udvaroncok világából, Casanova a csábítás művészetéből. Nem azt írja le, milyennek kellene lennie a világnak, hanem hogy a hatalom valójában hogyan működik az emberek között. A hatalom nem erkölcsi kérdés, hanem készség: nem az számít, mit gondolsz róla, hanem hogy felismered-e, amikor ellened játsszák.