Lopj úgy, mint egy művész!

Képzelj el egy fiatal nőt és egy fiatal férfit a hatvanas évek végének New Yorkjában. Nincs pénzük, nincs nevük, nincs egyetlen kiállításuk vagy lemezük sem. Reggel felöltöznek a legbohémabb göncükbe, amit a szekrényben találnak, és kisétálnak a Washington Square parkba, csak hogy süttessék magukat a nappal és az emberek tekintetével. Egy turistapár megáll előttük. Az asszony meglöki a férjét: „Csináljunk róluk egy képet. Szerintem művészek.” A férj végigméri a kócos párost, és legyint: „Ugyan, csak két kölyök.”

A nő Patti Smith volt, a férfi Robert Mapplethorpe. Évekkel azelőtt, hogy bármelyikük is azzá vált volna, akinek ma ismerjük őket, már művészként éltek. Nem azért, mert tudták, kik ők. Hanem azért, mert úgy tettek, mintha tudnák, és közben lassan azzá lettek. Austin Kleon erről a pillanatról ír a „Lopj úgy, mint egy művész!” című könyvében, és ez a jelenet az egész gondolatmenetének a kulcsa. Nem akkor leszel valaki, ha végre kiderül, ki vagy. Akkor derül ki, ki vagy, amikor elkezded csinálni a munkát.

Ez a könyv vékony. Egy délután alatt elolvasod, mégis évekig dolgozik benned. Kleon nem egy elefántcsonttoronyból kiabáló guru, hanem egy texasi srác, aki maga is sokáig keresgélt, mire rájött, hogyan kell alkotni. A tíz fejezete tíz dolog, amit szerinte senki nem mond el neked arról, mit jelent kreatívnak lenni. És bár a borítón a „művész” szó áll, a könyv neked is szól, ha marketinges vagy, fejlesztő, tanár, vállalkozó vagy bárki, aki valaha is ült már üres képernyő előtt azzal a bénító érzéssel, hogy minden jó ötletet elhasználtak előtte.

Kleon a könyv elején egy gyönyörű gondolatot oszt meg arról, miért is ír egyáltalán. Amikor az emberek tanácsot adnak, mondja, valójában csak a múltbeli önmagukhoz beszélnek. Ez a könyv is az a tanácshalmaz, amit ő maga szeretett volna hallani fiatalon, amikor még tanácstalanul botorkált. És pont ettől lesz hiteles. Nem egy győztes magyarázza utólag, miért volt eleve nyilvánvaló a siker. Egy ember beszél, aki maga is megjárta a kétségeket, és most visszanyúl, hogy felsegítse azt, aki ott áll, ahol ő egykor állt. Tartsd ezt észben végig: minden mondat egyszerre szól neki és neked.