Anyegin

Összefoglaló

Bevezetés

Anyégin“az orosz élet enciklopédiája” (Belinszkij).

A szöveg a 19. századi viszonyokat több síkon, szociográfiailag is ábrázolja, így az olvasó elé tárulnak többek között az irodalom, az orosz irodalmi élet problémái, az orosz nyelv használatának problémája, az oktatás helyzete, a város és a falu ellentéte.

Műfaját tekintve verses regény, melyben keverednek a líra és epika műnemeinek elemei. Műfaját egyébként Byron ihlette, szerkezetét tekintve több síkon is értelmezhető, „regény a regényben”; az Anyegin-t olvasva egy verses regény születésének is szemtanúja lehet az olvasó.

Két főhőst különböztethetünk meg a műben.

A lírai főhős Puskin maga (sokat megtudunk róla; a szereplők személyes ismerősei; önvallomások, elmélkedések, vágyódásai Itália, Afrika felé stb.). A címszereplő pedig – az epikus főhős byroni jellem. Kettejük viszonya: régi barátok (vitáztak, álmodoztak); életfelfogásuk részben hasonló (bölcs kiábrándultság); szánják – és csodálják – az illúziókban élő rajongókat; – nem azonosak azonban: Anyegin unatkozó, “felesleges”, nincs érzéke a költészethez; Puskin tevékeny, alkotó, akkor boldog, ha alkot.

A mű szerkezeti sajátosságai: töredékesség elvarratlan cselekményszálak “in medias res”, ill. kétszeri cselekménykezdés a mesefonal elejtése lírai kitérők (pl. a pétervári bál leírásakor) késleltetés (a málnaszedő lányok éneke, Anyegin és Tatjana találkozása előtt) hangsúlyozott irodalmiság, célzatos ellentmondások (Ki őrzi Tatjana levelét? Mennyire “orosz” Tatjana?) befejezetlenség

Szereplők

Tatjana: introvertált, érzékeny, költői lélek, merengő, őszinte, nyílt, tiszta, hűséges, életében csak egyszer szerelmes; gesztusa – mellyel levelében feltárja érzéseit és kezdeményez – váratlan és bátor tett; miután szembesül ábrándos emberképe hamisságával, megtanul a társadalomban élni.