A szerzetes, aki eladta a Ferrariját

A nap, amikor a sztárügyvéd összeesett a saját tárgyalásán

Julian Mantle ötvenhárom éves volt, de a tükörből egy közel nyolcvanéves férfi nézett vissza rá. Aznap reggel is úgy lépett be a tárgyalóterembe, ahogy mindig: drága öltönyben, friss szivar illatával, azzal a magabiztossággal, amitől az ellenérdekű ügyvédek gyomra összerándult. Ő volt a város legendás peres ügyvédje. Hétszámjegyű jövedelem, óriási villa, magángép, nyári sziget, és odakint a parkolóban a vörös Ferrari, ami mindennél jobban hirdette, hogy ez az ember megérkezett.

Aztán a mondat közepén megállt a levegő. Julian a mellkasához kapott, az arca elszürkült, és a bíróság szeme láttára esett össze a padlón. Szívroham. A férfi, aki bárkit meg tudott győzni bármiről, most a saját testével nem bírt vitába szállni. És miközben a mentők dolgoztak rajta, valami sokkal ijesztőbb is megtörtént benne: rádöbbent, hogy fogalma sincs, miért élt eddig egyáltalán. Volt mindene, amit a világ sikernek hív, és közben belül teljesen üres volt. Erről szól Robin Sharma könyve, és pontosan ezért fáj annyira sokunknak ismerősen.

Aki visszajött a hegyekből

Robin Sharma maga is ügyvéd volt, mielőtt íróvá vált, és a „A szerzetes, aki eladta a Ferrariját” 1997-ben jelent meg, először saját kiadásban. Azóta több mint hárommillió példányban kelt el, és hetven nyelvre fordították le. A könyv nem száraz önsegítő kézikönyv, hanem mese. Egy keretbe ágyazott tanmese, amelyben Julian története csak a kapu egy ősibb bölcsesség felé.

Érdemes egy pillanatra megállni Julian régi életénél, mert ebben sokan magunkra ismerünk. Az íróasztalán Churchill egyik mondata állt bekeretezve, arról, hogy mi vagyunk a sorsunk urai, és amíg töretlen az akaratunk a győzelemre, a győzelem nem maradhat el. Julian évtizedeken át hitt ebben, és tényleg győzött, pert per után. Csak épp valami megtört közben. A könyv finoman utal egy korábbi nagy tragédiára is, ami a spirálba taszította, de erről csak jóval később derül ki az igazság. Egyelőre annyit látunk, hogy egy ember, akinek látszólag mindene megvan, lassan kiég. Túlsúlyos lett, kubai szivart szívott, konyakot ivott, nem aludt, és a tárgyalóteremben már nem tudott úgy összpontosítani, mint régen. Két rabszolga, mondja John, akiket az óra hajszol, és akiket elvakít a siker egy hamis változata.