A siker törvénye

A Siker Törvénye Napoleon Hill — The Law of Success (1928) Magyar összefoglaló | KönyvKlub

---

Nyitó jelenet: A találkozó, amelyről Hill élete végéig mesélt

1908-ban, az újságíró Hill — ahogy saját maga visszaemlékezik — háromórás interjúra ült le Andrew Carnegie acélmágnással. Az interjú, amelyet egy üzleti lapnak írt volna, este nyolckor véget ért, de Carnegie nem engedte el. Hajnalig beszéltek, és az öreg milliárdos végül feltett egy kérdést: hajlandó lenne-e Hill húsz évet áldozni arra, hogy felkutatja, mi teszi az embereket sikeressé, és hogy ezt a tudást rendszerbe foglalja a világ számára — ingyen, saját zsebből finanszírozva?

Hill azt állítja, Carnegie stopperórával mért hatvan másodpercet adott neki a döntésre. Hill igent mondott. Carnegie állítólag ezután nevetett, és bevallotta: ha Hill a hatvan másodpercen belül nem felel, a megbízást nem adta volna oda — mert a habozás a gyenge jellem jele.

Ezt a történetet Hill ezrek előtt mesélte el előadásain, könyveiben, és a Law of Success 1928-as kiadásában is alapkőként szerepel. Csakhogy: kortárs történészek és Carnegie-kutatók nem találtak rá semmilyen dokumentumot, hogy Carnegie és Hill bármilyen formális megállapodást kötött volna. Carnegie 1919-ben meghalt, az állítólagos találkozóból két évtized telt el, és Hill sohasem mutatott fel egyetlen levelet sem az acélkirálytól. A biográfusok egy része egyszerűen kitalált történetnek tartja, mások szerint egy valódi, de egyszerű találkozóból nőtt legenda idő közben. Hill egész életében nem firtatta, hogy ellenőrizzék.

Ami biztos: Hill a könyvet Andrew Carnegie-nek ajánlotta, és a dedikációban Henry Fordot és Edwin C. Barnes-t is megemlíti, utóbbit Edison üzleti partnereként. A kötetet bevezető fejezetek ismétlődően hivatkoznak Carnegie-re és Fordra, mint azon emberekre, akiknek a bölcsességét az elmúlt húsz évben összegyűjtötte. A száz-egynéhány oldalnyi bevezetőben maga Hill sorolja fel azokat a neves személyiségeket, akikkel személyesen találkozott, akik jóváhagyták az anyagot — köztük Judge Elbert H. Gary, az U.S. Steel vezérigazgatója, aki a tervek szerint 150 000 dollárért vezette volna be a programot az összes acélgyári alkalmazott számára. Ez a terv Gary halálával meghiúsult, de maga a szándék hiteles forrásokból igazolható.