A pozitív gondolkodás ereje

A pozitív gondolkodás ereje — Norman Vincent Peale

Egy üzleti konferencia végén, amikor az emberek már szétszéledtek, odajött hozzá egy negyvenéves férfi. Kétségbeesett volt az arca, de nem a szégyentől pirult — inkább az a fajta fáradtság ült rajta, amelyet az évek során felgyülemlett önbizalomhiány hagy maga után, nem az álmatlanság. „Mondhatnék néhány szót?" kérdezte. Peale megkérte, várjon, amíg mindenki elmegy. Végül kettesben maradtak a hátsó teremben.

„Holnap reggel életem legfontosabb üzleti tárgyalása van," kezdte a férfi. „Ha sikerül, minden rendbe jön. Ha nem, végeztem." Lecsüggedt a válla. „Rettenetesen kételkedem magamban. Negyven éves vagyok, és egész életemben az önbizalomhiány gyötört. Ma este hallottam az előadásodat a pozitív gondolkodásról. Egyetlen kérdésem van: hogyan szerzek egy kis hitet magamban?"

Peale kikérdezte a hátteret, majd elővett egy kis kártyát. Felírta rá a Filippibeliekhez írt levél egyik mondatát: „Mindent megtehetek Krisztus által, aki megerősít engem." Azt kérte tőle: este lefekvés előtt háromszor mondja el fennhangon, reggel felébredéskor ismételje meg háromszor, és az üzleti megbeszélésre vezető úton mondja el megint háromszor, hittel, valódi belső odaadással.

A férfi olvasta a kártyát, megállt, aztán valami kicsi, de látható dolog történt. Felegyenesedett. Nem hirtelen, nem drámaian, de a válla feljebb ment. „O.K., doktor. O.K." Elvette a kártyát és kisétált az éjszakába. Peale utánanézett, ahogy a figura eltűnik. Azt írta: a hit már dolgozni kezdett abban az emberben, mielőtt az ajtón kilépett.

Néhány héttel később levél érkezett. A tárgyalás sikerült. A formula működött. „Szinte hihetetlen, hogy néhány bibliai szó ennyit tehet az emberért."