War As I Knew It

War As I Knew It — összefoglaló július vége, Normandia. Egy amerikai páncélos hadosztály megtorpan egy jelentéktelen kis folyó partján. A törzstisztek egy asztal fölé hajolnak. Térképek, légi felvételek, felderítői jelentések. Azon vitatkoznak, hol lehet átgázolni a Sienne-en, mekkora most a vízállás, mit írnak az ellenséges tűzről. A vita órák óta tart, és semmivel sem áll közelebb a megoldáshoz, mint az első percben.

Aztán belép egy közel hatvanéves tábornok, akiről csöpög a víz. Néhány perccel korábban odasétált a partra, és minden bejelentés nélkül belegázolt a folyóba. Átment a túloldalra, majd vissza. A víz a térdéig ért. Alig hatvan centi. Valahonnan egy géppuska tüzelt rá, és nem talált. Most ott áll a térképek mellett, és közli a tisztjeivel, hogy a folyó, amiről órák óta beszélnek, éppen most volt a csizmájában.

Ez a könyv legkisebb jelenetei közé tartozik. Nincs benne se hőstett, se fordulat. Mégis ez a legpontosabb összefoglalása mindannak, amit George S. Patton negyven év alatt megtanult a döntésekről: hogy a legtöbb elakadás nem a valóságban van, hanem az asztal fölött. Hogy a szoba tele van okos emberekkel, akik azért nem tudják, milyen mély a víz, mert egyikük sem ment oda megnézni.

Patton a második világháború legvitatottabb amerikai tábornoka volt. Ő vezette a 3. hadsereget Normandiától a cseh határig. Ő fordította meg egy hét alatt az egész hadseregét kilencven fokban, hogy felmentse Bastogne-t. És az ő nevét használta a német hadvezetés hónapokig arra, hogy megtippelje, hol jön a következő csapás. A háború után leült megírni, mit látott. 1945 decemberében egy autóbalesetben meghalt, a kéziratot az özvegye adta ki. Így lett belőle emlékirat, amelynek az utolsó harmada valójában valami egészen más: egy sűrű, kíméletlen, számozott vezetői kézikönyv.