1.fejezet ingyen
Tervezd meg az életed
Miről szól?
Nem kell előbb megtalálnod a szenvedélyedet. A Stanford két tanára szerint a szenvedély a kipróbálás eredménye, nem a kiindulópontja. Megtanulod, hogyan építhetsz életet kísérletekből, egy tökéletes terv helyett. Kipróbálhatsz egy új pályát, mielőtt felmondanál, és eldöntheted, mit kezdesz azzal, amin nem tudsz változtatni. Olyan gondolkodásmódot kapsz, amellyel irányt találhatsz akkor is, ha nem tudod, mit akarsz.
Olvass bele
Tervezd meg az életed
Janine a harmincas évei közepén jár, és eddig minden pontosan a terv szerint alakult. Elit egyetem, elit jogi kar, aztán állás egy olyan cégnél a Szilícium-völgyben, amelynek a nevét mindenki ismeri. Férjhez ment. Ha valaki egyetlen fényképpel akarná megmutatni, milyen a siker, az ő képét választaná.
Janine-nak mégis volt egy titka. Néhány estén hazaautózott, kiült a teraszra, nézte, ahogy a völgyben egymás után kigyulladnak a fények, és sírt. Nem értette, mi a baja. Azt hitte, benne van a hiba, hiszen mindene megvolt. Hová fordulsz, ha egyszerre van mindened, és közben semmid sincs?
Ellen története máshol kezdődik. Nagyon szerette a köveket: gyűjtötte őket, és méret, forma, szín szerint rendezgette a gyűjteményét. Az egyetem második évében szakot kellett választania. Fogalma sem volt, ki akar lenni, ezért a geológiát jelölte meg. Hiszen szerette a köveket. A diploma után visszaköltözött a szüleihez, és ugyanazt csinálta, mint gimnazistaként: gyerekekre vigyázott, kutyákat sétáltatott. A szülei nem értették a helyzetet. Kifizettek egy drága egyetemet, mikor lesz már a lányukból geológus? Ellen viszont addigra rájött, hogy nem akar geológus lenni.
És ott van Donald, aki több mint harminc éve ugyanazon a munkahelyen dolgozik. A háza majdnem ki van fizetve, a gyerekei elvégezték az egyetemet, a nyugdíjra szánt pénze gondosan befektetve. Felkel, dolgozik, kifizeti a számlákat, hazamegy, lefekszik. Majdnem tíz éve azonban ugyanaz a kérdés ébreszti hajnali kettőkor, és ugyanaz várja reggel a fürdőszobatükörben: „Mi a fenéért csinálom én ezt?” A tükörben álló férfinak sosem volt jó válasza. A sarki bárban néhány ujjnyi whisky elhallgattatta egy időre a kérdést.
