Lényeglátás

Lényeglátás — Greg McKeown

Sam Elliot egy szürke szerda délutánján ül a Szilícium-völgyi irodájában, és már tíz e-mail ablaka van nyitva egyszerre. Az egyik egy értekezlet a nigériai értékesítési csapattal, amelyre meghívták. A másik egy új projekt, amire bólintott három hete, mert kedves a kolléga, aki kérte. A harmadik egy prezentáció, amit a főnök új főnöke szeretne, aki még csak most vette át a részleget. A negyedik egy baráti szívesség egy másik csapatnak. Minden kérésre „igent" mondott az elmúlt hónapokban. A céget, ahol dolgozott, nemrég felvásárolta egy nagy, bürokratikus vállalat, és Sam komolyan vette, hogy „jó polgár" legyen az új szervezetben.

Most csütörtök este van, és Sam rájön valamire. Semmin nem haladt előre azzal, ami valójában fontos. A saját projektje, amiért eredetileg felvették, a nagy termékstratégia, amiben igazán jó, lassan elsorvad a háttérben. Nem egy dolog miatt. Száz apró „igen" miatt. És az összes apró „igen" együtt felemésztette a munkaidejét, az energiáját, és lassan a hitelességét is.

Sam sztorija a könyv első oldalain szerepel, és minden pesti vezetőnek ismerős lesz. Greg McKeown az *Essentialism* (magyar címmel: *Lényeglátás*) című könyvében pontosan ezt a jelenséget boncolgatja. Az „igen" betegségét. A „egyre több" filozófia kudarcát. És egy másik utat: a fegyelmezett kevesebbet.

A szerzőről

Greg McKeown brit származású vezetői tanácsadó, aki Amerikában dolgozik. Stanford-diplomás, a Harvard Business Review állandó szerzője, saját vezetői tréningcéget visz, amivel szerte a nagyvállalati világ csúcsvezetőit tanítja a prioritásozásra és a fókuszra. Ügyfelei között nagy technológiai cégek és Szilícium-völgyi szervezetek. A *Lényeglátást* 2014-ben adta ki, és máig a New York Times bestseller listáján szerepel. A könyv megírása mögött egy személyes fordulópont áll: a könyv nyitányában elmondja, hogy amikor a lánya megszületett, ő aznap délután a kórházból beugrott egy ügyfélnek tartott prezentációra, mert nem mert nemet mondani. A prezentáció hazugság volt, az ügyfél később úgyis nemet mondott, ő pedig az élete egyik fontos pillanatát félig eltöltve élte át. Onnantól kezdte komolyan venni a prioritásozást.