Kreativitás Rt.

Kreativitás Rt.

A nap, amikor eltűnt egy egész film

1998 telén egy fiatal technikai vezető, Oren Jacobs a képernyőjét bámulta, és nem hitt a szemének. A Toy Story 2 karakterei eltünedeztek a szerverekről, valós időben. Először Woody kalapja, aztán a csizmája, aztán maga Woody. Utána Buzz, Mr. Krumplifej, Hamm, Rex. Valaki véletlenül lefuttatott egy törlőparancsot a film mesterpéldányát tároló gépeken, és a film kilencven százaléka, két év munkája, másodpercek alatt szertefoszlott.

Jacobs felkapta a telefont, és ordított a rendszergazdáknak: húzzák ki a gépet a falból. Késő volt. Aztán jött a második csapás: kiderült, hogy a biztonsági mentés hetek óta nem működött rendesen. A visszaállítás harminc embernek egy teljes évig tartott volna. Egy egész stúdió állt a szakadék szélén, és senki nem tudta, hogyan tovább.

Ed Catmull, a Pixar társalapítója és elnöke ezt a történetet meséli el a Kreativitás Rt. lapjain, és nem azért, mert szereti a drámát. Azért, mert a folytatás mindent elárul arról, hogyan működik egy igazán egészséges alkotóműhely. A filmet ugyanis megmentette egy véletlen. Galyn Susman, az egyik technikai vezető éppen kismamaként otthonról dolgozott, és beállította, hogy a teljes filmadatbázis hetente automatikusan letöltődjön a házi gépére. Beültek a kocsiba, San Anselmóban pokrócokba bugyolálták a számítógépet, és a lassú sávban araszolva vitték vissza a Pixarba, mintha egy fáraó múmiáját szállítanák.

És most jön a lényeg. Amikor a vezetők összeírták, mit kell tenni, a lista így nézett ki: állítsuk vissza a filmet, javítsuk meg a mentést, korlátozzuk a törlőparancshoz való hozzáférést. Egyetlen pont sem volt a listán arról, hogy keressék meg és büntessék meg a felelőst. Egy kultúrát nem az árul el, hogy történik-e benne hiba, hanem az, mi történik közvetlenül utána. Ez a könyv erről szól: a láthatatlan erőkről, amelyek elpusztítják a kreativitást, és a nagyon is tudatos döntésekről, amelyekkel megvédheted tőlük.