It’s All in Your Head

Egy alagsor, ahol semmi sem történt

Képzelj el két húszas éveik elején járó srácot egy New York-i alagsorban. Nincs ablak. A kanapé annyira kicsi, hogy senki sem fér el rajta kényelmesen, úgyhogy az egyikük a padlón alszik. A higiénia, ahogy az egyikük később finoman fogalmaz, „megkérdőjelezhető”. Az egész helyiség egy ruhamárka raktárhelyiségének az alja, ahol mindenféle ember megfordul: egy tervező, aki Lady Gagának csinál napszemüveget, egy torontói ékszerész, egy brooklyni rapper. A két srác közül az egyiket Russnak hívják. A másikat Bugusnak. És ott, abban a pinceszagú sötétben épül valami, amiről a kívülállók nem tudnak semmit.

Russnak ekkor nincs pénze. Havi húsz dollárt keres a zenéjével. Nem húszezret, nem kétezret. Húszat. Az édesanyja megíratott vele egy papírt, amin az áll, hogy egy adott dátumig anyagilag független lesz, különben visszamegy iskolába vagy elmegy dolgozni. A dátum eljött és elmúlt. Russ még mindig az alagsorban van. És ennek ellenére minden idegszálával hiszi, hogy ő lesz a világ legnagyobb előadója. Nem reméli. Nem szeretné. Hiszi. Ez a könyv arról szól, hogyan lesz ebből a hitből egymilliárd lejátszás, kiárusított arénák és egy nagy lemezkiadó nélkül felépített birodalom. És arról, hogy az egész nem a kívülálló szemében dőlt el, hanem Russ fejében, jóval azelőtt, hogy bárki más látta volna.

A három összetevő, ami valóssá teszi az álmot

Russ az egész könyvet három fogalomra fűzi fel. Azt mondja, három tulajdonság kell ahhoz, hogy a valódi életedet az álomélettel cseréld le: a hiszékenység, a kitartás és a hála. Ez elsőre furcsa hármas. A hiszékenységet általában gyengeségnek tartjuk, valami olyasminek, amit le kell vetkőzni, ha felnőtté akarunk válni. Russ pont az ellenkezőjét állítja. Szerinte a hiszékenység nem hiba, hanem előfeltétel.