Digitális minimalizmus

Maradunk továbbra is Thoreau minimalista vonalán, amihez viszont valami modern kiegészítést szerettem volna, hogy lássunk az elveket a 21. század gyakorlatában. Erre a célra pedig egy elég egyértelmű és sokszor ajánlott jelölt Cal Newport – Digital Minimalism (vagyis, nem meglepően, Digitális Minimalizmus) című könyve. Nem kellett a relevancia miatt túl sokat aggódnom, hiszen az egyik fejezet alcíme is pont erre utal: “Egy régi tanács, új nézőpontból”.

A szerző a szerzősége mellett egy egyetemi informatika professzor, aki már korábban is többször írt a technológia és a kultúra találkozásáról. A mély koncentráción alapuló munkáról szóló tanácsai után pedig egyre többen kezdték azzal is bombázni, hogy “Na és a magánéletemmel mi lesz?!”

Mert manapság bizony nagyon sok kütyü és app versenyez a figyelmünkért – akár szándékosan, akár véletlen – és ez hosszú távon nem fenntartható. Bizonyos alkalmazások sokszor ironikusan pont arra (is) rossz hatással vannak, amik miatt telepítettük őket. Például a Facebook fő előnye, hogy kapcsolatban maradhass másokkal; de aztán meg annyira ráfüggsz, hogy már az asztal másik felén lévő barátoddal sem tudsz egy normális beszélgetést fenntartani a telefonod nyomkodása nélkül! Az appok elveszik az autonómiánkat, befolyásolják a hangulatunkat, és habár vannak pozitív vonatkozásaik, tagadhatatlanul keverik a jót a rosszal.

Az ilyen jellegű problémáinkat igyekszünk most megoldani. De sajnos mint minden komolyabb életmódváltásnál, a félig-meddig tessék-lássék stratégiák itt sem fognak működni. Ami nekünk kell, az egy átfogó “digitális filozófia”, ami alapján menedzselhetjük az életünket. A hirdetett minimalista hozzáállás Thoreau kabinos életvitele után remélhetőleg eleve nem fog annyira extrémnek tűnni. Aztán pedig minél jobban távlatból próbáljuk nézni a helyzetet, annál inkább rájövünk majd, hogy a napjainkban elfogadott mennyiségű képernyő előtt töltött idő az, ami igazán extrém.