Az egyperces menedzser

Az egyperces menedzser. Ken Blanchard és Spencer Johnson

Egy fiatal férfi évek óta keres valakit, akit nem talál sehol. Bejárta a világot, beült irodákba, kis cégekhez, banki igazgatókhoz, kórházvezetőkhöz, étterem-tulajdonosokhoz, hadseregbeli tisztekhez. Egy bizonyos típusú menedzsert keres: olyat, aki egyszerre eredményes és emberséges, akinél a cég nyer és az emberei is nyernek. Eddig csak két típust talált. Az első a „kemény" főnök, akinek a számai jönnek, de kiég alatta a csapat. A második a „kedves" főnök, akit szeretnek a beosztottjai, de a cég veszít alatta. A fiatal férfi tudja, hogy ennél többre van szükség. Csak nem találja, hol.

Aztán egy szomszédos városból furcsa híreket hall. Egy menedzser, akire büszkék a beosztottjai. Egy menedzser, akinek mindig van ideje. Egy menedzser, aki a cég legnyereségesebb részlegét vezeti, és mégis a legrégebbi gépekkel dolgozik. Felhívja az asszisztensét, és csodálkozva tapasztalja, hogy a menedzser azonnal időt szakít rá. „Bármikor megfelel ezen a héten, kivéve szerda délelőtt. Válassz időpontot." A fiatal férfi gyanakszik. Milyen menedzsernek van ennyi szabad ideje? Mégis odamegy, és attól a pillanattól kezdve megváltozik mindaz, amit a vezetésről tudni vél.

Ken Blanchard és Spencer Johnson 1982-ben írta meg ezt a parabolát, és 2015-ben frissítették. A friss verzió, amit most a kezedben tartasz, már nem felülről lefelé szóló, parancsoló típusú vezetést mutat be. Azt mutatja, hogyan működik a vezetés egy gyorsan változó világban, ahol a munkavállalók nem azért jönnek dolgozni, mert muszáj, hanem mert értelmet és növekedést keresnek.