Ami eddig működött az nem visz tovább

A férfi, aki mindent tudott, csak azt nem, hogy elveszíti az üzletet

Martin egy New York-i pénzügyi cég csúcstanácsadója volt. A fajtából, akihez ötmillió dollár alatt be sem kopogtak. Egy délután felment a Rockefeller Centerbe, egy iparmágnáshoz, akinek a vagyona pont arra a fülke-szintű figyelemre vágyott, amit Martin elvileg nyújtani tudott. Egy órája volt. Egyetlen óra, hogy elnyerje a megbízást, ami önmagában visszafizette volna az évét.

És Martin beszélt. Beszélt a saját eredményeiről, a stratégiáiról, a múltbeli győzelmeiről, arról, milyen ritka tehetség ül most az ügyfél előtt. Hatvan percen át tartotta a műsort, és egyetlenegyszer sem kérdezte meg, mit szeretne az ügyfél, mitől fél, mit akar a gyerekeinek hagyni. Aztán kezet rázott, lement a liftben, és elveszítette a számlát. Sosem értette, miért. Hiszen briliáns volt. Pontosan ez a baj: briliáns volt, és pontosan ezért nem hallotta, hogy a tehetsége a saját útjában áll.

Marshall Goldsmith, a világ talán legdrágább vezetői coacha, harminc éven át pontosan ilyen embereket figyelt. Nem a kudarcosokat. A sikereseket. Azokat, akik már felértek valahova, és életükben először szembesültek azzal, hogy a következő szint nem a régi recepttel nyílik meg előttük. A könyv címe maga a diagnózis: ami idáig elhozott, az nem visz tovább. A szokások, a reflexek, a viselkedés, ami felépítette a karriert, ugyanaz, ami most beton mennyezetként nyomja le.

Miért pont a sikeresek a legnehezebb esetek

Goldsmith pályája a nyolcvanas évek végén indult. Egy Fortune 100-as vezérigazgató hívta fel egy részlegvezetője ügyében, akit így jellemzett: fiatal, okos, elkötelezett, etikus, kemény munkás, vállalkozó szellemű, kreatív, karizmatikus, arrogáns, makacs, mindentudó bunkó. Goldsmith ajánlata egyszerű volt. Egy évig dolgozik vele. Ha jobb lesz, fizetnek. Ha nem, ingyen volt. Innen indult több mint száz felsővezető, húsz év, és egy felismerés, ami az egész könyvet tartja.