A cél

Az ultimátum

Reggel fél nyolc van. Alex Rogo befordul a gyár parkolójába, és a saját helyén egy vérvörös Mercedes áll. A rendszámán egyetlen szó: „NUMBER 1”. Tudja, kié a kocsi. A főnökéé, Bill Peaché, a divízió alelnökéé. És azt is tudja, hogy ez a reggel nem lesz könnyű.

Peach már bent van. Egy hete csúszó rendelést követel, azonnal, még aznapra. Beront a műhelybe, felülír egy éppen beállított gépet, és amikor a mester nem hajlandó engedelmeskedni, kirúgással fenyegeti. A mester felmond. Távozás előtt nem húzza meg a gép állítócsavarjait, és a drága megmunkálóközpont menet közben tönkremegy. A rendelés végül éjjel tizenegykor hagyja el a gyárat, túlórával, az összes többi munka leállításával. Egyetlen rendelés kiszállítása felemészt egy ritka szaktudású mestert, egy gépjavítást és egy halom túlórát.

Aztán elhangzik a mondat, amitől Alexnek elszorul a torka. „Három hónapod van, hogy rendbe tedd ezt a gyárat.” Ha nem sikerül, Peach bezáratja az egészet. Hatszáz ember állása forog kockán, és további hatszázat már elbocsátottak.

A gyárban látszólag minden a helyén van. Modern gépek, robotok, számítógépes rendszer, képzett emberek, alapanyag, és van piac is. A dolgozók reggeltől estig serénykednek, a gépek pörögnek, a hatékonysági mutatók szépek. A gyár mégis pénzt veszít. Semmi sem indul el időben, hacsak valaki személyesen ki nem jár érte. A félkész termék minden sarokban tornyokban áll.

Ez a könyv erről a három hónapról szól. Arról, ahogy egy átlagos gyárigazgató rájön, hogy mindaz, amit a hatékonyságról tanult, hazugság. Eliyahu Goldratt fizikus volt, nem közgazdász, és regényt írt, nem tankönyvet. A főhőse, Alex, rajtad keresztül gondolkodik. Goldratt sosem mondja ki előre a választ. Kérdez, ahogy a tanítómestere, Szókratész tette, és hagyja, hogy magad juss el a felismerésig. Ettől a könyv nem szárazon oktat, hanem magával ránt.