52 döntési modell

Két fiatal férfi ül egy zürichi kávézóban, és egyikük sem tudja eldönteni, mit kérjen. Nem ez a vicc benne, hanem az, hogy ez náluk rendszer. Mikael Krogerus és Roman Tschäppeler, a könyv szerzői, saját bevallásuk szerint képtelenek voltak rendesen dönteni. Nem a sorsfordító kérdésekben akadtak el, hanem a hétköznapiakban: elvállalják-e ezt a munkát, költözzenek-e másik városba, megéri-e ez a kapcsolat. Mindketten ugyanazt a dán iskolát végezték, mégis ott álltak harmincévesen, tele lehetőséggel és bénultan a sok lehetőségtől. Ekkor kezdtek el gyűjtögetni. Nem önsegítő tanácsokat, hanem gondolkodási kereteket. Modelleket, amelyeket vezetőktől, pszichológusoktól és stratégáktól csentek el, és amelyek egyetlen dolgot ígértek: rendet raknak a fejedben, mielőtt döntenél.

Ebből lett a könyv, ami ötven ilyen modellt mutat be. És itt jön a meglepetés: nem arról szól, hogy mit gondolj, hanem arról, hogyan. A szerzők szerint egy jó modell négy dolgot csinál. Leegyszerűsít, vagyis kihagyja a lényegtelen részleteket. Összefoglal, mintha egy bonyolult ügy vezetői kivonatát kapnád. Vizuális, mert egy ábra olyat is el tud mondani, amit egy bekezdés nem. És kérdez, ahelyett hogy válaszolna. Ez utóbbi a legfontosabb. Ezek a modellek nem mondják meg, mit tegyél. Csak jobb kérdéseket tesznek fel, mint amilyeneket magadtól feltennél. A többi rajtad áll. Ahogy a szerzők figyelmeztetnek: egy modell csak annyit ér, amennyit kihoz belőle az, aki használja.

A szerzők egy apró, de felszabadító megkülönböztetést is hoznak arról, hogyan tanulunk. Az amerikai módszer próbálkozik, hibázik, tanul a hibából, és csak utána keresi az elméletet. Az európai fordítva, előbb megszerzi az elméletet, aztán cselekszik, elemez, ismétel. Egyik sem rosszabb a másiknál, de érdemes tudnod, te melyik vagy, mert ettől függ, hogyan használd majd ezeket a modelleket. Ha az a típus vagy, aki előbb belevág, akkor ezek a keretek a hibáid utólagos megértésében segítenek. Ha az óvatosabb fajta, akkor a döntés előtt adnak fogást. A könyv egyik nem titkolt célja, hogy levegye a döntés körüli szorongást. Nem azzal, hogy garantálja a jó döntést, hanem azzal, hogy láthatóvá teszi, miről is döntesz valójában.