Unf*ck yourself

Képzelj el egy reggelt, amilyen valószínűleg neked is volt már. A vekker megszólal, te pedig még a párnába fúrt fejjel elkezded a napi adagot. „Túl fáradt vagyok ehhez." „Úgyse fog működni." „Mások egyszerűen szerencsésebbek." Mire kikászálódsz az ágyból, már lefutott benned vagy harminc mondat, és egyik sem volt a barátod. Aztán kimész, és pontosan úgy viselkedsz, ahogy ezek a mondatok megjósolták: halogatsz, kimagyarázod magad, biztonsági távolságot tartasz minden olyan dologtól, ami igazán számítana. Este pedig csodálkozol, hogy megint nem történt semmi.

Gary John Bishop, a Glasgow-ban felnőtt, ma Floridában élő életvezetési coach pontosan ezt a reggelt akarja szétzúzni. A könyve, az Unf*ck Yourself, magyarul nagyjából annyit tesz: szedd össze magad, és gyere ki a saját fejedből. Bishop nem terapeuta, és kifejezetten utálja a cukormázat. A könyvet egyébként nyíltan „a levertnek és elnyomottnak, az egyedülálló anyáknak és munka nélküli apáknak, az álmodozóknak és a szeretnék-lennéknek" ajánlja, vagyis nem a már sikeres embereknek ír, hanem azoknak, akik elakadtak. Az üzenete egyetlen, kíméletlenül egyszerű mondatba sűríthető: nem a körülményeid tartanak fogva, hanem az a hang, amelyik egész nap a fejedben beszél. Változtasd meg a beszélgetést, és megváltozik, amit teszel. Változtasd meg, amit teszel, és megváltozik az életed.

Bishop a saját megközelítését „városi filozófiának" hívja. Ontológiát és fenomenológiát tanult, Heidegger és Husserl a háttér, de a hangneme egy kocsmai beszélgetésé, nem egy egyetemi előadásé. Pont ez teszi a könyvet azzá, ami: ősi bölcsesség, mai trágársággal és türelmetlenséggel felhangosítva. Menjünk végig rajta úgy, mintha egy okos barát ülne veled szemben egy kávé mellett, és nem hagyná, hogy tovább hazudj magadnak.