The Prophet

A próféta — Kahlil Gibran

A férfi, aki tizenkét évig várt egy hajóra

Képzelj el egy embert, aki tizenkét éve él egy idegen városban, és minden reggel kimegy a domb tetejére, hogy a tengert nézze. Nem turistaként került oda. Befogadták, megszerették, kikérték a tanácsát, a szavait szájról szájra adták tovább. És ő mégis minden hajnalban azt a vonalat figyelte, ahol a víz az éggel találkozik, mert ott, valahol a horizonton túl, van egy sziget, ahol megszületett. Az otthon, ahová tartozik.

Aztán egy nap, az aratás hónapjának hetedik napján, megérkezik a hajó. A köd mögül bontakozik ki, és a férfi szíve egyszerre repesni kezd a boldogságtól és összeszorul a fájdalomtól. Mert kiderül, hogy ez a két érzés nem ellentéte egymásnak. Ugyanannak az érzésnek a két oldala. Almusztafának hívják, és Gibran könyvében ő az a próféta, akiről a cím szól. De ne a vallásos prófétára gondolj. Inkább egy emberre, aki tizenkét évig figyelt, hallgatott és tanult, és most, az indulás pillanatában, végre kimondja mindazt, amit megértett az életről.

Ez a könyv 1923-ban jelent meg, és először mindössze ezeregyszáz példány kelt el belőle. Senki nem gondolta volna, hogy száz év múlva is nyomtatják, hogy több mint százmillió ember polcán ott lesz, hogy esküvőkön és temetéseken idézik majd a sorait. Valószínűleg te is hallottad már néhány gondolatát anélkül, hogy tudtad volna, honnan származik. A gyermekeidről, akik nem a te gyermekeid. A szeretetről, amely teret hagy. A munkáról, amely láthatóvá vált szeretet. Ezek a mondatok azért élnek ennyi ideje, mert valami olyasmit fogalmaznak meg, amit mélyen sejtünk, de ritkán merünk kimondani.