The Fifth Discipline

A játék, amit mindig elveszítünk

Egy hosszú asztalnál ülsz, előtted néhány korong jelképezi a söröskartonokat, és egyetlen dolgod van: rendelj annyi sört a nagykereskedőtől, hogy a kis bolt polcán soha ne fogyjon ki egy népszerű márka. Ennyi az egész. Peter Senge ezt a játékot évtizedeken át játszatta a Massachusetts Institute of Technology hallgatóival, vezérigazgatókkal, mérnökökkel, tanárokkal, tizenéves diákokkal. Mindig ugyanaz történt. A fogyasztói kereslet egyszer, aprót megugrik, aztán hetekig tökéletesen stabil marad. Néhány forduló múlva mégis teljes pánik tör ki az asztal körül. A boltos egyre többet rendel, mert üres a polc, és nem érti, hol a sok megrendelt sör. A nagykereskedő látja a felpörgő rendeléseket, kétségbeesik, és a sokszorosát rendeli a gyártól. A gyár éjjel-nappal főzi a sört. Aztán hirtelen mindenki raktára egyszerre csordul túl, a rendelések egy csapásra leállnak, a sör ott rohad a polcokon, és a végén az emberek dühösen néznek egymásra az asztal fölött.

A legdöbbenetesebb az egészben, hogy senki sem hibázott. Mindenki épeszű, jó szándékú, racionális döntéseket hozott a saját pozíciójából. A katasztrófát nem az emberek okozták, hanem a rendszer szerkezete, amelyben gondolkodás nélkül cselekedtek. Senge éppen ezért kezdi ezzel a játékkal a tanuló szervezetekről szóló nagy könyvét. A sörjáték a teljes mű csírája egyetlen asztalon: a struktúra, amelyben dolgozol, sokkal jobban meghatározza a viselkedésedet, mint a jellemed, az okosságod vagy a jó szándékod. Ha ezt egyszer tényleg megérted, megváltozik az is, ahogyan a céged, a csapatod és a saját életed kudarcait nézed. Megszűnik a bűnbakkeresés reflexe, és a helyébe valami sokkal hasznosabb lép: a kíváncsiság arra, hogy milyen láthatatlan szerkezet termeli újra és újra ugyanazt a bajt.