Szigeti veszedelem

A könyv 3 mondatban: A mű központi témája a hősiesség és a hazafiság.

A mű keresztény hősöket és erényeket állít szembe a muszlim hódítókkal, és ezzel a kereszténység megvédésének fontosságát hangsúlyozza.

Az önfeláldozás, mint erény, szintén központi elem a műben. Kedvenc idézetek: “Véghöz vittem immár nagyhirü munkámat.” “Nem járnak az úton, kit fia rendelte.” “Én vagyok ama nagy bosszúálló Isten.”

Fontosabb pontok:

Összefoglaló + jegyzetek: Első ének.

Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művének műfaja eposz. Ennek megfelelően Zrínyi alkalmazza a klasszikus eposzi kellékeket.

Maga a mű is egy ilyennel indul, a propozícióval, azaz a témamegjelöléssel: Zrínyi megadja a mű témáját, azt, hogy miről fog szólni az eposz:

„2. Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát, Ki meg merte várni, Szulimán haragját, Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját, Az kinek Európa rettegte szablyáját.”

Ezután következik az invokáció, azaz a segítségkérés: Zrínyi Szűz Máriához könyörög, az ő segítségét kéri, hogy legyen elég ereje a történet elmeséléséhez.

A prepozíció és az invokáció után kezdődik maga a cselekmény, szintén egy eposzi kellékkel, a deus ex machinával, vagyis az isteni beavatkozással.

Isten végigtekint a földön és megakad a szeme a magyarokon, akik elfordultak a keresztény vallás parancsaitól, számos bűnben vétkesek: álhatatlanok bálványt imádnak, nem tisztelik az Istent nem jótékonykodnak, nem tisztelik az öregeket erkölcstelenek, káromkodnak, irigyek, gyűlölködők lopnak, embert ölnek, rágalmaznak stb.

Érthető módon ez nem tetszik Istennek, aki haragra gerjed és hívatja Mihály arkangyalt. Isten az angyalnak háborog, amiért a magyarok nem mutatnak hálát iránta.