Profit First

Először a profitot — Mike Michalowicz

A Valentin-napi vacsora, ami szétesett február 14-én Mike Michalowicz ott ült a vacsoraasztalnál, és sírni kezdett. A felesége a gyerekek előtt nem akarta szóvá tenni. A kilencéves kislánya, Adayla, csak nézte az apját. Aznap reggel a könyvelő, Keith hívta. Az előző évi adóként huszonnyolcezer dollárt kellett befizetni, és kétezret a könyvelői díjra. Mike számláján tízezer dollár volt összesen. Háromszor annyit kértek tőle, mint amennyije volt.

Mike egy évvel korábban adta el a második cégét, egy számítógépes nyomozással foglalkozó vállalkozást, egy Fortune 500-as gyártónak. Az első csekk 388 ezer dollárról szólt. Aznap megvett egy Dodge Vipert, „a legdrágább Land Rovert, amije van az autókereskedőnek”, és egy felturbózott BMW-t. „Megengedhetjük magunknak?”, kérdezte a felesége, Krista. „Több pénzünk van, mint Istennek”, válaszolta Mike. Mike ezt utólag így jellemezte: „undorítóan nagy ego.”

Aztán egy tucat induló vállalkozásba befektetett. Ötezer, tízezer, egyszer ötvenezer dolláros csekkeket írt. „Nem voltam üzleti angyal, hanem a halál angyala.” Tizenkét hónap alatt egy kivételével mindegyik befektetése meghalt. Több mint félmillió dollár személyes megtakarítás, és még több befektetői pénz lett oda.

A Valentin-napi vacsoraasztalnál a sírásban Mike kimondta a családnak: „Mindent elveszítettem. Minden egyes centet.” Adayla felállt, kiment a szobájából, és visszajött egy malac alakú perselyével. A tetejét gumiszalag és ragasztószalag tartotta. Az apja elé tolta, és azt mondta: „Apa, ezt túl fogjuk élni.”

Mike életének ez volt a legnehezebb pillanata. Nem azért, mert elment a Viper. Nem azért, mert el kellett adni a házat. Hanem azért, mert egy kilencéves kislány értette meg azt, amit ő a felnőtt vállalkozói karrierje alatt sosem: tedd félre a pénzt, és tedd elérhetetlenné, hogy ne tudd elszedni saját magadtól.