Mindset

Szemléletváltás

Egy fiatal kutatónő ül egy iskolai terem sarkában, és tízéves gyerekeket figyel, ahogy egyre nehezebb fejtörőkkel birkóznak. Carol Dweck arra számít, hogy amikor a feladatok bekeményítenek, a gyerekek elkámpicsorodnak, kapkodni kezdenek, esetleg feladják. Az első percek igazolják is a várakozást. Aztán jön valami, amitől leesik az álla.

Az egyik kisfiú szembesül egy nyilvánvalóan túl nehéz feladvánnyal. Nem ereszti le a vállát. Összedörzsöli a tenyerét, megnyalja a száját, és felkiált: „Imádom a kihívást!" Egy másik gyerek izzad, küszködik, majd elégedetten felnéz, és tárgyilagosan közli: „Tudja, reméltem, hogy ez tanulságos lesz." Dweck nem érti. Egész életében úgy tudta, hogy a kudarcot vagy elviseli az ember, vagy nem. Azt soha nem gondolta, hogy bárki szeretheti. Földönkívüliek ezek a gyerekek, vagy tudnak valamit, amit ő nem?

Ez a könyv erre a kérdésre felel. Harminc év kutatás után Dweck arra jut, hogy egyetlen, többnyire észre sem vett meggyőződés az életünkről eldönti, mennyire merünk belevágni a nehéz dolgokba, hogyan éljük meg a kudarcot, és végső soron meddig jutunk. Két tábor van. Az egyik szerint az ember adottságai kőbe vésettek: okos vagy, vagy nem, tehetséges vagy, vagy nem, és kész. A másik szerint a képesség nyersanyag, amiből erőfeszítéssel, jó módszerrel és mások segítségével szinte bármi fejleszthető. Az első a rögzült szemlélet, a második a fejlődési. És az, hogy melyikben élsz, csendben átírja az egész életedet.

Két ember, két világ ugyanabban a rossz napban

Hogy érezd a különbséget, képzelj el egy pocsék napot. Bemész egy órára, ami sokat jelent neked, és visszakapod a dolgozatodat. Kettes lett. Csalódott vagy. Este, hazafelé, a szélvédőd alatt ott figyel egy parkolási bírság. Felhívod a legjobb barátodat, hogy kibeszéld magadból a napot, de ő félvállról vesz, és gyorsan leráz. Mit gondolsz? Mit éreznél? Mit tennél?