Csongor és Tünde

Összefoglaló:

Vörösmarty számára a költemény menekülés egy plátói szerelemből, Perczel Etelkával. Csongorhoz hasonlóan ő is keresi a nőt, Tündéhez hasonlóan pedig Etelka is feljebb áll. Éppen ezért a Csongor és Tünde kétszintes dráma. Legfontosabb helyszín a Csongor kertjében álló fa; innen indul ugyanis és ide is zárul a költemény.

Szerkezet

Logikailag három egymásban elhelyezkedő körrel vázolható fel.

Legkülső kör az Éjszaka, melynek szereplője az Éj, anyai entitásként van jelen, és háromszor szólal meg.

a) „Sötét és semmi voltak, én valék kietlen, csendes lény nem lakta éj, és a világot szültem gyermeknek.”

b) „Sötét és semmi voltak, én valék kietlen, csendes lény nem lakta éj”

c) „Sötét és semmi lesznek, én leszek kietlen, csendes lény nem lakta éj, és a szép világ borzongva hamvad el.”

A második körben szereplők Csongor, Tünde, Mirígy, Ilma, Balga és a három ördögfi, valamint a Kalmár, Fejedelem és Tudós. A legbelső kör pedig maga a Boldogság. „Minden országot bejártam, minden messze tartományt, s aki álmaimban él, a dicsőt, az égi szépet, semmi földön nem találtam.”

Tartalom Felvonás

Csongor, az ifjú hős hosszú vándorútról érkezik a kertbe, a magányosan virágzó tündérfához. Elgyönyörködne a csillag, gyöngy és földi ágból kihajtó, különös almafában, e ráköszön a fa tövéhez láncolt, rút boszorkány, Mirígy. Szorult helyzetében, s hogy Csongort megnyerje, elfecsegi neki, hogy éjszakánként a fa csodálatos aranygyümölcsöket terem, de ezeket élő ember nem szerezheti meg. Hiába várja, strázsálja minden őrködő az éjfélt, az utolsó, döntő pillanatban delejes álom keríti hatalmába, s mire felébred, vége a csodának.