Connor McGregor élete és harcai

Dublin, 2013 tele. Egy fiatal férfi a postán áll sorban, és felveszi a heti száznyolcvannyolc eurós munkanélküli segélyt. A barátnője hozta el egy rozzant Peugeot 206-ossal, olyan autóval, amit néha be kell tolni, hogy egyáltalán elinduljon. Pár nap múlva ugyanez a férfi repülőre ül Stockholm felé, élete első UFC-meccsére. Útközben megáll a postán felvenni a segélyt. Nincs vagyona, a barátnője hangja még a kamera mögül is hallatszik, amikor élete első nagy interjúját adja egy laptopon, amit kezelni sem tud rendesen.

Négy év sem telik el, és ez a férfi a sporttörténelem egyik legjobban fizetett embere lesz. Két súlycsoport bajnoka egyszerre, milliós gázsik, a Madison Square Garden tömött lelátói, és egy ország, amelyik egy emberként szurkol érte. A neve Conor McGregor. És a történet, amit Jack Slack mesél el róla, nem arról szól, hogy valaki erősebbnek vagy gyorsabbnak született másoknál. Pont az ellenkezőjéről szól. Arról, hogy a technikai tudás, a türelem és a fej okosabb használata legyőzi a nyers adottságot.

A fészer, ahol semmi sem volt adott

John Kavanagh, McGregor későbbi edzője, tizennyolc évesen majdnem feladta az egészet. Egy dublini bár előtt megpróbált közbelépni, amikor egy csapat férfi rátámadt egy biciklistára. A végén ő feküdt a földön betört szemüregcsonttal, és a rendőrség nem segített. Hónapokig félelemben élt, szorongott, lecsúszott a depresszióba. A karate, amit addig tanult, cserben hagyta pont abban a pillanatban, amikor a legjobban számított volna.

Innen indult egy egész irányzat. Kavanagh új mestert keresett, és Geoff Thompsonra, egy coventryi kidobóra talált, akinek egyszerű elve volt: a félelmet nem elnyomni kell, hanem felhasználni, sőt manipulálni a támadóban. Aztán 1993-ban meglátta Royce Gracie-t, a legkisebb embert egy versenyen, aki egy este alatt három nagyobb ellenfelet győzött le, egyetlen kiütés nélkül, pusztán pozícióval és fojtással. Kavanagh-nak nem volt brazil dzsiudzsucu-tanára egész Írországban, úgyhogy összekaparta a pénzt, kiutazott Amerikába, és három hét alatt megszerezte a tudás magját. Ő lett Írország első fekete öves versenyzője ebben a sportágban.