Civilizations and its Discontents

A könyv 3 mondatban: A pszichoanalízis és a tudatalatti működése. Egyéniség vs. társadalmi kötelékek. Szerelem, szex és boldogság. Szenvedés, agresszió és halál. Vallások, téveszmék és hit. Kedvenc idézetek: “Arról van szó, hogy soha nem vagyunk olyan védtelenek a szenvedéssel szemben, mint amikor szeretünk, soha nem vagyunk olyan tehetetlenül boldogtalanok, mint amikor elvesztettük szeretett tárgyunkat vagy annak szeretetét.” “A szépségnek nincs nyilvánvaló haszna; és nincs is rá egyértelmű kulturális szükséglet. A civilizáció mégsem tudna meglenni nélküle.” “Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a civilizáció milyen mértékben épül az ösztönösségről való lemondásra...”

Fontosabb pontok: Vallás és a lét értelme. Civilizációs szenvedés. Szexuál pszichológia. Civil társadalmak. Összefoglaló + jegyzetek: A vallás és a lét értelme.

Freud önéletrajzszerűen kezdi tanulmányát. Leír egy beszélgetést egy barátjával - egy költővel -, aki azt állítja, hogy bár az emberek nem feltétlenül hajlamosak természetüknél fogva egyik vagy másik vallásra, a legtöbb emberben van egyfajta "vallásos érzés", a "határtalanság" érzése. Freud megjegyzi, hogy ő maga nem rendelkezik ezzel az érzéssel - a vallást és a hitet furcsának és gyakran fárasztónak találja -, de elismeri, hogy másokban, úgy tűnik, mégis van egy eredendő vágy a vallás gyakorlása és egy vagy több istenben való hit iránt.

Freud azt igyekszik megvizsgálni, hogy az egyén milyen eszközökkel viszonyul egy olyan absztrakcióhoz, mint az "isten". Freud azt állítja, hogy az egyén felosztható egóra, személyazonosságra és szuperegóra. Az ego az aktív, tudatos, döntéshozó én. Az személyazonosság a tudattalan vágyak összessége "mélyen" az elmében (amit később a szerelem és a halál iránti késztetésekként azonosít). A szuperego irányítja vagy ellenőrzi az egót és az személyazonosságot. Freud megjegyzi, hogy saját énünk érzése zavaroknak van kitéve, és az én határai nem állandóak.