A Steve Jobs életrajz

A fiú, akit kiválasztottak

Volt egy nap a Mountain View-i utcán, ami egész életére beleégett. Steve hat-, talán hétéves lehetett, amikor a szomszéd kislány feltette a kérdést, ami egy gyereknek olyan, mint egy ököl a gyomorba: „Akkor ez azt jelenti, hogy az igazi szüleid nem akartak téged?" A kisfiú sírva rohant haza. A szülei, Paul és Clara Jobs, leültették, és lassan, minden szót megnyomva mondták ki neki: „Mi kifejezetten téged választottunk ki."

Walter Isaacson, aki több mint negyven alkalommal ült le beszélgetni a haldokló Steve Jobsszal, ezt a három szót tartja az egész élet kulcsának. Elhagyott. Kiválasztott. Különleges. Ez a három fogalom egyszerre sebezte és hajtotta Jobsot élete végéig. Az egyik régi munkatársa, Del Yocam pontosan fogalmazott: a vágy, hogy mindent irányítson, amit alkot, egyenesen abból fakadt, hogy születésekor lemondtak róla. Jobs a terméket önmaga meghosszabbításának látta, és ezért akarta minden milliméterét uralni. Egy másik közeli barátja, Greg Calhoun szerint ugyanez tette önállóvá: „Egy másik dobos ritmusára menetelt."

Maga Jobs visszautasította ezt az értelmezést. „Sosem éreztem magam elhagyottnak. Mindig különlegesnek éreztem magam. A szüleim azzá tettek." A biológiai apját és anyját pedig hűvösen elintézte: „Ők csak a spermabankom és a petesejtbankom voltak. Ez nem kegyetlenség, csak így volt." Ha pedig valaki Pault és Clarát „örökbefogadó" szülőknek merte nevezni, felcsattant: „Ezerszázalékosan a szüleim voltak."

Itt érdemes megállni egy pillanatra. A KönyvKlub legtöbb könyve azt ígéri, hogy egy módszerrel jobb leszel. Ez a könyv mást csinál. Egy embert mutat meg, akiben a zsenialitás és a kegyetlenség nem két különálló dolog volt, hanem ugyanannak az éremnek a két oldala. Isaacson nem szépíti: a bevezetőben azt írja, hogy a történet „tanulságos és intő", nem pedig követendő minta. Jobsot „démonok hajtották". És mégis: hat iparágat forgatott fel, a személyi számítógéptől az animációs filmen és a zenén át a telefonig és a tabletig. A kérdés, amit a könyv végig feszeget, ez: a hibái nélkül vajon képes lett volna minderre, vagy éppen a hibái tették lehetővé? Isaacson nem ad rá kényelmes választ, és talán épp ez teszi a könyvet maradandóvá.