7 Habits of Highly Effective People

A férfi a metrón

Vasárnap reggel, csendes metrókocsi New Yorkban. Az emberek szunyókálnak, újságot olvasnak, bámulnak a semmibe. Béke van. Aztán felszáll egy férfi a gyerekeivel, és a nyugalomnak vége. A kölykök ordibálnak, szaladgálnak, kikapkodják mások kezéből az újságot. Az apa csak ül, lehunyt szemmel, mintha az egész nem is hozzá tartozna.

Stephen Covey ott ült a kocsiban, és egyre forrt benne az indulat. Hihetetlen, hogy valaki ennyire érzéketlen legyen a saját gyerekei viselkedésére. Végül, szokatlanul nagy önuralommal, odafordult a férfihoz. „Uram, a gyerekei sok embert zavarnak. Nem tudná egy kicsit visszafogni őket?” A férfi lassan felemelte a tekintetét, mintha most ébredne. Halkan ennyit mondott: „Igaza van. Tennem kellene valamit. Most jövünk a kórházból, ahol az édesanyjuk egy órája meghalt. Nem tudom, mit gondoljak, és azt hiszem, ők sem tudják, hogyan dolgozzák fel.”

Egy pillanat alatt minden megváltozott. Az ingerültség helyén részvét támadt. Covey hirtelen másképp látta ugyanazt a jelenetet, mert valami újat tudott meg róla. Nem a férfi változott, és nem a gyerekek. A térkép változott a fejében, amellyel az egészet nézte. Ez a könyv egyetlen mondatban erről szól: nem a világot kell előbb megváltoztatnod, hanem azt a szemüveget, amelyen keresztül nézed.

Karakter vagy csak technika

Covey évtizedeken át tanácsadóként dolgozott, és közben elolvasta az elmúlt kétszáz év szinte teljes amerikai sikerirodalmát. Furcsa mintázatot vett észre. Az első százötven évben a könyvek a jellemről szóltak: becsületesség, alázat, hűség, bátorság, türelem, igazságosság. Aztán az első világháború után megfordult valami. A sikerkönyvek egyszerre a személyiségről kezdtek beszélni: a külső megjelenésről, a kisugárzásról, a kommunikációs trükkökről és a pozitív gondolkodásról.